Ha nem tudnánk, hogy az INA, mint nemzeti olajvállalat, kiemelt tematikának számít a horvát belpolitikában és médiában, akár meg is lepődhetnénk a legújabb zágrábi lapértesülésen, miszerint a Mol megvásárolná a horvát állam 44,84 százalékos részesedését, s így 95 százalék közelébe emelkedve, lényegében bekebelezné a céget.
A Mol terveiben lehetséges opcióként szerepel az INA többségének megszerzése, ugyanakkor nem valószínű, hogy gyors lépések követnék egymást ebben az ügyben – mondta Vágó Attila, a Concorde vezető elemzője, emlékeztetve: korábban már tett ajánlatot a Mol a közkézhányadra, majd később szóba került, hogy az uniós csatlakozásig a horvát államnak 25 százalékra kell csökkentenie az INA állami részesedését. Szerinte az INA 20 százalékos pakettje 1-1,5 milliárd dollárba kerülhet a Molnak, ami nem feltétlen jelent ennyi készpénzt, hiszen saját részvénnyel is fizethet.
Emlékezhetünk, hogy a Mol két lépcsőben, 2003-ban és 2008-ban, 47,1 százalékra növelte tulajdoni hányadát, s 2009 júniusától a menedzsmentjogokat is gyakorolja. Az első nagyobb pakettet a szociáldemokraták kormányzása idején nyerte el a Mol, míg a másodikat már a keresztény-konzervatív vezetés alatt. A 47,1 százalékos Mol és a 44 százalékos horvát kormány, mint két nagytulajdonos, sokáig a róka fogta csuka klasszikus meséjét játszotta az INA-ban. Egyfelől, a válságévek alatt gyengélkedő finomítói üzletág miatt a Mol számára kulcsfontosságú volt az INA eredményének konszolidálása, különösen a kutatás-kitermelés szegmensben, hiszen a magyar cég a horvát tulajdona révén lett komoly olajtermelő. Másfelől, az INA finomítói felújításra szorulnak, s a két nagy tulajdonos közül csak a Mol képes a társaságba fektetni, a horvát állam nem költheti erre tulajdoni arányában az adófizetők pénzét. A nyereségfelosztás is folyamatosan tapintható feszültséget okoz, amennyiben a horvát állami tulajdonos az osztalékban érdekelt, hiszen ez költségvetési bevétel, míg a Mol a beruházási programját erősítené, különös tekintettel az olajfinomítók korszerűsítésére. Az is erősíti a zágrábi politikai osztály ellenszenvét, hogy amióta a Mol átvette az irányítást, azóta jelentősen csökkent a káderalapon kiosztható állások száma a horvát nemzeti olajcégben.
Látványos nagy parkett csata bontakozott ki a két fél között, amikor a Mol 2010. december 15. és 2011. január 14. között nyilvános vételi ajánlatott tett az INA akkoriban 8 százalékra tehető közkézhányadára. Így próbált 50 százalék fölé kerülni. A 2800 kunás ajánlat 60 százalékos prémiumot jelentett, ám hamarosan már e fölött is kereskedtek a részvénnyel, ugyanis Zágráb válaszként a nyugdíjalapokat mozgósította, melyek feltornászták az árfolyamot, s el is happoltak néhány százalékot, sikeresen blokkolva a Mol terveit. A magyar cég végül, csak „közel 50 százalékos” tulajdonos lett.
A mostani zágrábi lapértesülés egy, a Moltól a horvát kormánynak küldött levélre hivatkozik, de a horvát miniszterelnök szerint még nem folynak hivatalosan tárgyalások e kérdésben – mondta Gabler Gergely, az Equilor senior elemzője, aki úgy véli: a magyar olajtársaság számára kedvezőtlen lenne a kivásárlás, hiszen az INA felett már így is rendelkezik a menedzsment kontrollal a korábbi részvényesi megállapodás keretében. Más szóval, bár az állam részesedésének megvásárlása valószínűleg a horvát kormánnyal folytatott konfliktus végső lezárását szolgálná, anyagi előnyt azonban nem hozna a Molnak. Az Equilor számításai szerint nagyjából 3 milliárd dollárt mozgathatna meg a teljes pakett, ha a mostani 4400 kunás árfolyammal kalkulálunk, ám emlékezhetünk, hogy legutóbb a Mol 2800 kunáért vásárolt. A zágrábi kormány a saját részvény ügyletben aligha érdekelt, nyilvánvalóan nagyobb szüksége van a költségvetésnek a készpénzre. Mindenesetre, nem várható kapkodás az ügyben, hiszen a horvátok aligha kótyavetyélik el a részvényeket, de a Moltól sem várható, hogy drágán vásároljon.
