Andor László az Európai Bizottság őszi előrejelzését idézve emlékeztetett: az európai recesszió tovább tart, mint amire korábban számítani lehetett, miközben a munkanélküliség várhatóan idén tetőzik, jövőre sem várható dinamikus csökkenés. „Elhúzódó pangás” tapasztalható a legtöbb európai gazdaságban – tette hozzá. Úgy vélte, a gazdasági visszaesés mélysége ugyan nem, de időtartama és a munkanélküliség emelkedése összevethetővé teszi a jelenlegi európai válságot az Egyesült Államok harmincas évekbeli gazdasági válságával. Kifejtette: mindkét időszakban a válság egy félkész, tökéletlen föderális rendszert talált meg, és a kiút is hasonló lehet, amennyiben a megoldás alapja a szorosabb gazdaságpolitikai koordináció, amelynek középpontjában a foglalkoztatás áll.

Andor László előadásában emlékeztetett: az Egyesült Államokban a válság kitörésekor az volt az általános nézet, hogy a gazdasági fellendülés magától eljön és nincs szükség komolyabb állami intervencióra. Az akkori amerikai pénzügyminisztert idézve elmondta: azt gondolták, hogy a válság arról szól, hogy „likvidálni kell a készleteket, eszközöket, embereket annak érdekében, hogy a gazdaság megújuljon”. Ez egészen markáns kifejezése annak a filozófiának, amely az emberi tényezőt alárendelte a vállalati, vállalkozói szempontoknak – tette hozzá. Az akkori elnök, és a válságkezelés legfőbb motorjának számító New Deal program alapelveit ismertetve leszögezte: Roosevelt beiktatási beszédében már rendkívül kritikus volt a pénzügyi rendszerrel szemben, és hangsúlyozta, hogy meg kell becsülni a munkát, ez alapján kell új típusú gazdaságot építeni.

A mostani európai válságkezelésről szólva a foglalkoztatási biztos emlékeztetett: júniusban az EU vezető tisztségviselői közös vízióban fogalmazták meg elképzelésüket az európai integráció mélyítéséről. Ebben megállapították, hogy a megörökölt egységes piac és valutaunió mellett hiányzik a banki, költségvetési, illetve politikai unió. A költségvetési unió kilátásait illetően Andor László elmondta: Brüsszelben most arról zajlik vita, hogy nemcsak fiskális unióvá kell válni, hanem meg kell teremteni azt a kapacitást is, amely olyan uniós szintű intervencióra ad lehetőséget, véd a ciklikusság ellen és automatikus stabilizátorként funkcionál. Kifejtette: az egyes tagállamokban már most vannak ciklikus stabilizátorok, például munkanélküliségi segély formájában. De ha egységes szabályrendszerbe, monetáris unióba kerülnek ezek az intézkedések, akkor a tagállami szintű stabilizátorhatás nagyon meggyengül, ezért van szükség magasabb szintű stabilizátorokra – tette hozzá.

A politikai unióról szóló vitát illetően Andor László kiemelte, hogy – ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban a nagy válság idején – Brüsszelben az a problematika merült fel, hogy ha megerősödik az európai végrehajtó hatalom, akkor „hogy tud ehhez felnőni a demokratikus legitimáció”. Az európai biztos elmondta: az 1933-as válság fontos fejleménye volt e tekintetben a modern, tudományos igényű közvélemény-kutatások megjelenése, illetve a tömegkommunikáció intenzívebbé válása. Az európai vitákat ismertetve elmondta: kérdés, hogy mennyiben változzon az európai választási rendszer, ahogy az is, hogy kötődjön-e jobban az Európai Bizottság kialakítása az európai parlamenti választásokhoz. Fontos kérdéskörnek nevezte azt is, hogy mi legyen a nemzeti parlamentek szerepe. Ha új központi végrehajtó hatalom alakul ki – most az Európai Bizottság képében -, és ez költségvetési felülvizsgálati jogosultságokat kap a nemzeti parlamentek rovására, akkor kérdés, hogy miként lehet jobban bevonni a nemzeti intézményrendszert a döntéshozatalba – mondta.