Az erről szóló előző bejegyzésben a motiváció témáját jártuk körbe, most viszont a szabadsággal fogunk foglalkozni.

Korábban már rövidebben szó esett arról, hogy milyen szabaddá teheti az embert, ha azt választja, hogy saját maga számára tradel. Nincs főnök, senki nem szól bele, hogy mit hogyan csinál, szabadon osztja be az idejét stb.

Ez igaz is, a kérdés csak az, hogy tudjuk-e megfelelően kezelni ezt a helyzetet és  a magunk javára tudjuk-e fordítani.

Kezdjük azzal, hogy szabadon osztjuk be az időnket. Valóban, megtehetjük, hogy nem megyünk be piacnyitásra, csak fél tízre. Vagy nem maradunk ott piaczárásig, hanem 3-kor lelépünk. Ezt mind meg lehet tenni és senki nem fog szólni ezért. Viszont ha így teszünk, akkor jó eséllyel nem leszünk a gép előtt, amikor fontos mozgások, jó alkalmak adódnak. Márpedig, ha valaki komolyan csinálja ezt a szakmát, az nem engedheti meg, hogy a jó alkalmakat kihagyja. A tradelés nem abból áll, hogy akkor mondjuk most két órát aktívan tradelek és akkor ezzel kész vagyunk arra a napra. Nem mi döntjük el, hogy mikor van alkalom pénzt keresni. Viszont készen kell állnunk, hogy amikor az alkalom adódik, akkor élni tudjunk vele.

Senki nem szól bele, hogy mit hogyan csinálunk. Hurrá, ez megint jó. A magam ura vagyok, az van, amit én akarok. És ha nehéz helyzetbe kerülök és kezd kicsúszni a lábam alól a talaj…. Akkor is a magam ura vagyok. Minden döntést nekem kell meghoznom és minden döntésért a felelősség kizárólag az enyém. Ez sem egy olyan tényező, amit könnyű kezelni. Amikor jól mennek a dolgok, akkor persze nincs ezzel gond. De az állandó döntési helyzetek komoly energiát és összpontosítást és mentális állóképességet igényelnek. Akármi történik, nem lehet mast hibáztatni. Minden döntésünkért csak és kizárólag mi vagyunk az egyedüli felelősök. El tudjuk ezt fogadni? Ez egy elég gyenge pontja az emberi személyiségnek, hogy szeret másokat hibáztatni és a saját kezeit mosni. Megtehetjük a tradelésben is, bár legbelül akkor is tudni fogjuk, hogy nincs igazunk, másrészről meg semmire nem megyünk vele, hiszen attól nem lesz több pénzünk vagy nem less kisebb a veszteség. Lehet, hogy egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban nem mindig olyan könnyű. Egy profi tradernek muszáj megtanulnia, hogy teljes mértékű felelősséget vállaljon minden döntéséért. Mindig tudatában kell lennie ennek a felelősségnek. Mondanom sem kell, hogy a legértelmetlenebb dolog a piacot hibáztatni. Mérgelődni persze lehet, én is mérges vagyok néha. De főleg akkor ha valami hibát vétek. Ha valahol nem vagyok elég fegyelmezett és kicsit áthágom a szabályaimat. De ekkor is meg kell próbálni visszatérni egy nyugodt és relaxált állapotba, mert az idegesség és mérgesség buta hibákra késztethet minket. Sokan azon szoktak bosszankodni, hogy “ de mennyit lehetett volna még keresni rajta, ha tovább tartom..”. Ha szabály szerint volt a kiszálló, akkor teljesen felesleges ezen bosszankodni. A tradelés nem való idealistáknak. Itt nincsen tökéletesség. És nem is szabad erre törekedni. Ezt nem lehet elérni. Mindig lesz olyan, hogy többet is kereshettem volna rajta ha…. Ezen felül kell emelkedni. Azon persze el lehet gondolkodni, hogy lehetett volna-e ezen a mozgáson többet keresni. A tanulás folyamatos, de nem a tökéletesség a cél. A cél az, hogy a nap végén szép nagy pozitív számot lássunk a PnL mezőben.

Szintén az “azt csinálok, amit akarok” témakörhöz tartozik a szabályaink betartása. Minden tradernek, aki kicsit is komolyan veszi a kereskedést, vannak szabályai. Ha az ember saját maga számára trader, akkor nincs senki, aki ezt betartassa velünk. És senki nem kéri számon. Mindezt magunknak kell egy személyben. Mi vagyunk a végrehajtók és az ellenőrök is. Hatalmas önfegyelmet igényel ez is. Ha szabálysértést követünk el és ennek csúnya eredménye van, akkor nem lehetünk mérgesek, csak is saját magunkra. Rengetegszer komoly stresszhelyzetben kell villámgyors döntéseket hoznunk és ugyanakkor ezeket ellenőriznünk is kell, hogy megfelelnek a saját játékszabályainknak. Még tovább nehezíti a dolgot, ha tudjuk, hogy a szabályokat és saját magunk hoztuk. Ez arra késztet, hogy könnyebben felülbíráljuk őket. És itt vissza is érkeztünk a felelősségvállalás témájához.

A szabadság tehát szép dolog, de sok olyan hatással jár, amire nem is gondolnánk az elején. A kérdés, amit tehát fel kell tennünk magunknak: Kész vagyok a szabadsággal járó nyomást elviselni? Kész vagyok teljes felelősséget vállani minden döntésemért?

A kereskedés olyan, ahol egyből ítéletet mondanak az ember döntéséről és teljesítményéről. A feedback real time és kíméletlenül őszinte. Ránézel a PnL-re (profit and loss) és az egy számban értékeli a teljesítményedet. Ha tetszik, ha nem el kell fogadnod. Ez egy objektív értékelés, ahol nem lehet félrebeszélni, szépíteni a dolgokat. Képesek vagyunk ezt megfelelően kezelni? Holnap is frissen és felkészülten ott fogsz ülni a nyitásnál, ha előző nap reggel fél héttől piaczárásig, este kilencig voltál bent és pénzt vesztettél? Képes vagy akkor is koncentráltan bemenni nyitásra, ha az előző 3 napban csak buktál?

A daytradernek minden nap oda kell állnia a rajtvonalhoz. Minden nap új nap. Minden nap nulláról kezdődik minden. Ha nem tradelsz, mert félsz, akkor nem less nyerő traded és nem fogsz eleget keresni ahhoz sem, hogy megélj belőle. Csinálni kell, fegyelmezetten, agresszívan, precízen, felelősségteljesen, optimistán és realistán.

A gyönyörűsége a kereskedésnek, hogy nagyon egyszerűnek tűnik. Néha megnyomod a Buy gombot, néha meg a Sell-t. De hogy mikor nyomjad meg a gombokat, az egyáltalán nem könnyű.

Remélem senkit nem ilyesztettem el az ebben a néhány posztban leírtakkal. Mondjuk, ha valaki ettől megijed, akkor annak tényleg nem való a daytrading :).

Egyáltalán nem az a célom, hogy esetleg borús képet fessek és elvegyem bárkinek is a kedvét. Épp ellenkezőleg! Segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akikkel ugyanazon az úton járunk, mert valószínűleg hasonló akadályokkal találkoznak, mint én.

A cikksorozattal kapcsolatban szívesen veszem a hozzászólásokat akár itt, akár a [email protected] címen.

Mindenkinek további sikeres kereskedést kívánok!