A nagyhét szokásai – húsvét vasárnap
A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét vasárnaphoz számtalan népszokás kapcsolódik. E napra virradó éjszaka volt szokás a Jézuskeresés, amikor meg kellett találni a faluban elrejtett Krisztus szobrot. A húsvéti határjárás is sok helyen szokás volt, amelynek célja elsődlegesen a tavaszi vetések mágikus védelme. A zöldágjárás a természet megújulását jelképező énekes játék, a húsvét egyik jellegzetességének is számított. Ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott: nem sepertek, nem főztek, nem hajtották ki és nem fogták be az állatokat. Már a 10. század óta húsvéti szertartásnak számít a sonka, a bárány, a kalács, a tojás és a bor megszentelése a templomban. A húsvéti bárány Jézust jelképezi. Az Ószövetségben a bárány volt a zsidó húsvét eledele; hiba nélkülinek kellett lennie, vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Úr a zsidók házait megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány megmentette a zsidókat, úgy mentette meg aztán Jézus az egész emberiséget a haláltól. Ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten bárányának. Ezt a jelképet a húsvéti étkezés is tovább élteti: sok helyen bárányt esznek vagy az arra emlékeztető sonkát. Az Egyház is megszenteli ezt a szokást a húsvét hajnali ételszentelés szertartásával. A tojás az élet, az újjászületés jelképe. A sonka a paraszti élet gazdasági és kultikus rendje szerint vált jellegzetes húsvéti étellé. Sok helyen használták mágikus célokra a szentelt ételek maradékait: a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, máshol pedig tűzbe vetették a maradékot, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételből.