A tavaszi népszokások között is szerepel a komatálküldés. Ez a húsvétot következő fehérvasárnapon volt szokásos. Ezt a komatálat ma már inkább csak az ország egyes részein, Dunántúlon, főleg Somogy és Zala megyében és a palócoknál ismerik. A komatál- vagy mátkatálküldést főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak küldte, vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást. A komatál küldése a komálás ősi népszokásának része volt, illetve kifejezhette a gyermekágyas anyák iránti figyelmességet.

A keresztszülőség megünneplése, a komálás egyik lehetséges része volt, hogy ünnepélyesen bejelentették a következő megszületendő gyermek keresztszülőinek a nevét. Ha a koma (komaasszony) nem tudott jelen lenni, a komaság szándékát és tiszteletét azzal fejezhette ki, hogy komatálat küldött. Ez lehetett jelképes (piros tojás, alma, füge, pattogatott kukorica), vagy valódi bőségtál is. A komatál a lehetőségekhez mérten gazdag, tartalmas ebéd és bor volt, vidékenként változóan kettő-kilenc napig a szülés után. Egyes helyeken az asszonyavatásig vittek komatálat. A tál vivője a szokás szerint erőt, egészséget, bő tejet kívánt az anyának, kikérdezte, hogy ment a szülés, és ellátta jótanácsokkal. A komatál küldésnek külsőségekben is megadták a módját. Az ételeket a legszebben díszített edényekben (komaszilke, komacsésze, rétestál), dúsan hímzett terítőkkel letakarva, átkötve vitték. Ezek az edények aztán a fiatalasszonynál jól látható díszhelyre kerültek.