– Mi az oka annak, hogy bár egyre több a nő a munkaerőpiacon, a felsővezetői pozíciókban ez nem jelenik meg vagy csak nagyon lassan?

– Sajnos nincsen több nő a munkaerőpiacon. Magyarországon az egyik legmagasabb a női inaktivitási arány Európában. A vezető pozíciókban s a húzóágazatokban kevés nőt találunk, ez csökkenti a hatékonyságot, s a jövő generációk életforma-választására is kihat. Két fogalmat kell itt használni az üvegplafont és az üvegfalat. Üvegplafon azt jelenti, hogy nagyon nehezen kerül be nő a vezetők közé, láthatatlan üvegplafon tartja vissza. Az üvegfal pedig egyes szakmák feminizálódását jelenti, mikor például az iskolákban a tanárok nők, de az igazgatók férfiak. Azok a szakmák, amik feminizálódtak, onnan eltűnik a hatalom és a pénz.

– Volt-e valamilyen változás az elmúlt 20 évben hazánkban?

– Az elmúlt időszakban a nők munkaerő-piaci helyzete és a vezető pozícióba kerülése sokat romlott. Míg 1989 előtt az államszocializmusban, ha nem is tökéletesen megvalósulva, de érték volt a nők és férfiak egyenlősége, addig 1989 után csak retorikai szinten jelent ez meg. Az európai uniós csatlakozással Magyarországnak adaptálnia kellett a jelenleg létező legkorszerűbb esélyegyenlőségi mechanizmusokat, de az utóbbi év eseményei is bizonyítják, hogy a retorikus adaptáció kiépült intézmények és politikai akarat nélkül mennyire sérülékeny.

– Az EU-ban készült egy program, amely egy ötéves stratégiát vázol fel. Van nálunk ilyen program? Felmerült-e a kvótarendszer bevezetése?

– Az EU egyik legfontosabb célkitűzése a társadalmi nemek egyenlősége területén a 17 százalékos bérkülönbség csökkentése és a női munkavállalás ösztönözése. Ugyanakkor fontos a norvégiai kvóta esete, amelyet az állami tulajdonú részvénytársaságoknál vezettek be, hogy ha a vezetők 30 százaléka nem nő, akkor a céget kivezetik a tőzsdéről. Ezt vezeti most be Franciaország is. Politikai pártokban van kvóta, mint például az MSZP-ben fiatal és női kvóta, de ezt például a legutóbbi választásoknál nem alkalmazták és se a fiatalok, se a nők nem lázadoztak ellene.

– Van olyan politikai erő, amely foglalkozik a kérdéssel?

– A kvóta ellen sokféle érvet szoktak hozni, ezek mind elő is kerültek az LMP és a Jobbik által közösen szervezett parlamenti vitanapon a nők politikai helyzetéről. A nőket, mint választókat és állampolgárokat nem lehet figyelmen kívül hagyni és a következő választásokig kulcskérdés, hogy melyik párt vagy csoport találja meg azt a politikai nyelvet, amellyel a női szavazókat mobilizálni lehet. Az a retorikai fordulat, hogy több nőt vezető pozícióba, elég általános ahhoz, hogy sokan egyetértsenek vele és így további intézkedések és politikai akarat nélkül nem is veszélyeztet senkit. Ugyanakkor rendkívül veszélyes tendencia, hogy sokan úgy érvelnek: a nők általában jobbak, békésebbek és kompromisszumkeresőbbek, ezért kell több nő a vezetésbe. Nem ezért kell, hanem azért, mert emberi jog a vezetésben a részvétel, melynek jelenleg strukturális és kulturális gátjai vannak.

– Ön szerint mit lehetne tenni, milyen stratégiát kellene követni, hogy kedvezőbb legyen a kép?

– A politikai akarat a legfontosabb. A norvég példára térnék vissza. Norvégia arról híres, hogy a társadalmi nemek egyenlőségét tekintve a világrangsort felváltva vezeti Izlanddal. Ugyanakkor nemrégen ismert volt a norvég paradoxon, hogy hiába a nők jobb társadalmi helyzete, elismertsége, hiába tett sokat Norvégia a társadalmi nemekkel kapcsolatos sztereotípiák lebontásáért, az üzleti szféra megmaradt a férfiak birodalmának. Ebbe robbant be a kvótatörvény, amit egyébként a konzervatív párt terjesztett be. Ez is jól mutatja, hogy a konzervativizmusnak nem feltétlenül kell 19. századi értékekre épülnie és nem kell kimerülnie a család és a munka összeegyeztetésének szintén propagandaízű ismételgetésében, aminek általában az a vége, hogy a nő „önként” feladja magasabb szakmai ambícióit és mindenhol megpróbál teljesíteni. Míg a férjétől ugyanez nem váratik el.

– Mit tanácsolna egy fiatal nőnek, aki karriert szeretne építeni és a célja az, hogy 20 éven belül vezérigazgató vagy annak a helyettese legyen egy vezető vállalatnál?

– Ebbeli szándékát semmi esetre se hangoztassa nyíltan. A felmérések szerint a nőknek így is éppen háromszor annyit kell dolgozni, hogy ugyanott legyenek, mint a férfiak. Szövetségeseket kell tudatosan keresnie a fontos, döntési pozícióban levő férfiak között. Igyekeznie kell a legkevésbé kitűnnie önállóságával, végig konformnak és lojálisnak kell lennie a feletteseihez. A női vezetők a legritkább esetben támogatják a feltörekvő, önállóan gondolkodó nőket, ezt hívják méhkirálynő szindrómának. A nők helyzetének megváltozását elsősorban a férfiaktól kell várnunk, hiszen nagyon kevés nő is van vezető pozícióban.

Az összeállításunk további cikkei:

Nők vezető pozícióban

Uniós cél is a nőiesítés

„A nők is útjában állnak saját előrejutásuknak”

Helle Thorning-Schmidt, az Unió elnöke Dánia miniszterelnöke