A klímaváltozással kapcsolatos rövidtávú következmények közül amit leginkább észre vehetünk a mindennapjainkban, az a jelentősen változékony időjárás. Alig több, mint egy héttel ezelőtt 20 fok volt egy februári hétvégén, de három évvel ezelőtt március első heteiben még szakadó hóesést és kemény mínuszokat kellett tapasztaljunk. Ráadásul a változások is gyorsak: egyik héten tél, másik héten már tavasz van. A koronavírussal kapcsolatos tőzsdei mozgásokat már tényleg megszokottan a tél és a tavasz eljöveteléhez hasonlítottuk szintén-és most valóban hasonló a helyzet az időjáráshoz. Nem igazán tudjuk eldönteni az évszakot: de mik a főbb érvek az elérkező esés, és a fennmaradó emelkedő trend mellett?

Dióhéjban a történések

Ha nem indulunk túl messziről, akkor érdemes az elnökválasztásig visszamennünk. A voksolás lezárulta után kezdődött el egy több hónapig tartó emelkedő trend. Szárnyalt a value és a growth szektor, ugyanúgy emelkedett a NASDAQ és az OTP, mint a Tesla és a Rába. Természetesen egyedi, cégekhez köthető tényezők is szerepet játszottak, de azért a rally nagy részét írhatjuk a meglehetősen pozitív befektetői hangulat számlájára. Az örömittas részvényéhségbe csak néha-néha volt fennakadás (például ilyen volt a brit mutáns megjelenése és azonosítása december végén), de utána gond nélkül új csúcsot halmoztak új csúcsra az amerikai részvényindexek. Február végén azonban valami történt: egyre erőltetettebbé vált az emelkedés, egyre több volt a piros gyertya a grafikonokon, végül már rövid távon eső trendről beszélhettünk. Az esést egyértelműen a technológiai szektor vezette; mint előző cikkünkben rámutattunk, a nyitással kapcsolatos várakozások a hagyományos szektorokat segíti, de ugyanígy jelentős szerepe lehetett a technológiai részvények magas értékeltségének és technikai szempontból vett túlhúzásának.

A korrekciót nagyban segítette az amerikai államkötvény hozamok emelkedése; mint ismeretes, a kötvényhozamok fordított arányban állnak általában a tőzsdei emelkedésekkel.

Kapkodhatjuk a fejünket

A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Esünk ugyan, de nincs egyértelmű esés: több százalékos eséseket felmutató napok után több százalékos emelkedéseket láthatunk. Rendszeres a felemás teljesítmény is: az eddig folyton lemaradó DAX index például történelmi csúcsot mutatott be a múlthéten, és most sem áll tőle messze. Ezalatt a NASDAQ már volt, hogy több, mint 10 %-os lemaradásban volt saját februári csúcsához képest.

A folyamatos váltakozás igen megnehezíti a technikai elemzést alkalmazók dolgát, de fundamentális alapon is feladja a leckét az ambivalens mozgása az indexeknek. A leginkább járható út így az lehet, ha megpróbálunk a tények alapján sorba rendezni érveket: tavasz jön, vagy eljött a tél?

Egy szép világkép

Amennyiben a pozitív híreket próbáljuk számba venni, több reálgazdasági és tőkepiacra hatást gyakorló egyéb tényező is szóba jöhet. Ilyen elsősorban a vírusválság gyors elmúlása: az átoltottság az egész világban rohamosan emelkedik, a leginkább élen járó országok (Nagy-Britannia és Izrael) már a gazdaság újraindításával kapcsolatos lépeseket kezdik el megtenni. De nézhetünk közelebb is: Magyarországon is már 1 millió embert beoltottak (első körösen legalábbis),  így hiába durvult be például sajnálatosan a harmadik hullám hazánkban, joggal bízhatunk a hamarosan eljövő fellélegzésben. Márpedig ha fellélegezhetünk a vírus alól, akkor az elmúlt 1 év messze legnagyobb kockázata tűnik el a piacról.

Ha ez nem volna elég, ott a meglehetősen támogató fiskális és monetáris politikai környezet. A világ vezető jegybankjainak elnökei már többször letették a voksukat az alacsony kamatkörnyezet folyamatos fenntartása mellett. Ha pedig inflációs félelem lép fel, akkor sem feltétlenül nyúlnának a kamatemelés eszközéhez-a Fed például már csak az adott periódus átlagos inflációjára figyel, egyszeri adatok már nem állnak a figyelem középpontjában. A támogató monetáris politika része még az eszközvásárlások is, amik minden képzeletet felülmúló mértékben voltak jelen a vírusválság kitörése óta. De nem tétlenek a kormányok sem: mindent megtesznek a gazdaság gyors felfuttatásáért, támogató programok tömegével mérsékelik a leginkább érintett szektorok veszteségét is.

Összességében tehát a vírusválság a múlt, és csupán a részvénypiacok számára oly fontos gazdaságösztönző jegybanki és kormányzati intézkedések maradnak velünk.

7 szűk esztendő?

Ha már nem vagyunk ennyire pozitívak, akkor a globális részvénypiaci korrekció mellett is bőven találunk érveket-épp az inverzét írhatjuk le a fentebb kifejtetteknek. A vírusválság tartósan elhúzódik, az új mutánsokkal az oltások nehezen veszik fel a versenyt-esetleg további mutánsok nehezítik a fertőzés magunk mögött hagyását. Ennek megfelelően lassuló oltási programokra, újbóli lezárásokra, és a befektetők által a jelenleg árazottnál jóval elhúzódóbb válságra számíthatunk-mint egészségügyi, mind gazdasági szemszögből.

Ráadásul ha kis is lábalunk végre a járvány okozta közvetlen egészségügyi problémákból, akkor sem vár ránk gyors feltámadás. A közvetlen vészhelyzet elmúltával a jegybanki és kormányzati segítő programok is alábbhagynak: a magas államadósság okozta megszorítások, és az elszabaduló infláció által kiváltott kamatemelések korszakába érünk. A kötvényhozamok emelkednek, és véget ér a részvénypiacok számára erősen támogató környezet.

Akkor merre tovább?

Ahogy látható, mindkét irányra vonatkozóan rendelkezhetünk érvekkel. A fent írt állítások könnyen valóra válhatnak, akár a szép világkép, akár a 7 szűk esztendő is eljöhet a világ tőzsdéi számára. A lényeg, hogy ne érezzük magunkat rosszul, ha jelenleg fogalmunk sincs, hogy melyik alcím alatt szereplő jövőkép fog bekövetkezni: a részvénypiaci turbulenciákat és egymást váltó szárnyalásokat és zuhanásokat látva a befektetők többsége sem biztos ebben. Magunknak kell tehát eldöntenünk, hogy melyik scenárióra teszünk akár tétet is: abban bízva, hogy a következő napokban és hetekben végre eldőlhet az irány.