CEE

A Central-Eastern Europe régió értéktőzsdéi viszonylag alacsony likvidítással és nagyobb trend lemaradásokkal működnek a nyugati testvéreikhez képest. A különbség alapját az adja, hogy míg egy magyar befektető szívesen választ egy német céget a portfoliójába, addig egy német befektető nem biztos, hogy hazánk részvény kínálatából válogatni. Ennél persze jóval komplexebb megállapításokat tehetünk, de a lényege a gondolatnak a régiós alulteljesítés a járvány kezdete óta.

Az ábrán látszik, hogy a 4 alap index közül a legjobban az S&P 500 teljesített, amelynek az Egyesült Államok 500 legfontosabb cégei adják az alapját. Második helyen a DAX helyezkedik el Európa egyik vezető indexeként. A harmadik, negyedik helyen egymástól alig pár tized százalékkal következik a lengyel és a magyar tőzsdék mérő indexe.

Mi okozza a lemaradást?

Könnyen azt gondolhatnánk, hogy rosszabb gazdaságunk és emiatt nem tudunk növekedni. Bár az elképzelésnek van alapja, de a valóságban egészen máshol kell keresni a megoldást. Egy olyan index, amelynek komponensei iránt alacsony a a kereslet és jelentős részt nem növekvésre alkalmas cégek alkotják, rendkívül nehéz kapaszkodó pontot találni.

A magyar piac esetén megfigyelhetjük, hogy a BUX alapját adó három legnagyobb cég mind olyan szektorban dolgozik, melynek nincs nagy növekedési potenciálja a jövőben. A másik hátrányuk, hogy vállalati életutat figyelve már kifejlett cégek, így nem fognak tudni teljesen új piacokat meghódítani. Ezen felvetés mellet a régió előbb vagy utóbb befogja hozni az idei évi leszakadásból kifolyó károkat, az egyetlen kérdés, hogy vajon mennyi időre van ehhez szüksége. Az már látszik, hogy az OTP és a MOL nagy korrelációban mozog a nemzetközi eseményekkel, de ez nem minden esetben mondható el róluk.