Túlárazott piac, gyenge fundamentumok

Az S&P 500 P/E rátája hatalmas magasságokban kezdte az évet. Az átlagos értéke az elmúlt 100 évben 15,69 volt, ehhez képest idén a 25,84-es szintet is elérte. Ez annak volt köszönhető, hogy a koronavírus miatt kialakult lezárások, illetve a gyenge vállalati jelentések ellenére is egyre magasabbra másztak az árak a piacon.

Warren Buffett egyik kedvenc értékelő eljárása, ami azon alapul, hogy összehasonlítja a piac teljes értékét az amerikai GDP-vel, szintén magas értéken forog. Már az év elején is rekord magasságokban járt a mutató, azonban a GDP csökkenése miatt tovább szárnyalt a chart.

A növekedés túlszárnyalta az értéket

Hasonlítsuk össze a Russell 1000 növekedési részvényindexet a Russell 1000 értékalapú részvényindexszel. Ha ezt megtesszük, egy olyan hihetetlen chartot láthatunk magunk előtt, ami némi pánikra adhat okot. 

A 2000-es évek elején kidurrant lufi magával rántotta a Nasdaqot, és a teljes piacot egyaránt. Hihetetlen nagyságú P/E rátán forogtak az akkor igen túlárazott részvények, és mint később kiderült, az ár amin forogtak, már rég elszakadt a valós belső értéküktől. Amint ez realizálódott, mindenki meg akart szabadulni a részvényektől, és a hatalmas kínálat rászakadása a piacra összeomlasztotta a részvénypiacot.

Ma ugyanezt láthatjuk a grafikonon. A növekedési részvények sokkal magasabb arányban nőnek az értékalapú papíroknál, ez egyben azt is jelenti, hogy nagyrész spekuláció, és nem a Warren Buffett által preferált érték alapú befektetés miatt szöktek a magasba az árak. 

Majdnem kétszer annyit fizetnek a befektetők a hihetetlenül túlárazott részvényekért, mint alapvetően a belső értékük lenne, és ez egyre nagyobbra és nagyobbra fújja a buborékot.

Elsősorban ennek köszönhető, hogy az elemzők inkább medvepiacot látnak kialakulni újra, mivel a hype által felpumpált árak nem fedik le teljes mértékben a valóságot. 

Magas elemzői és befektetői elvárások

A folyamatosan emelkedő részvények mellett hasonló ütemben érkeztek a vállalatok rosszabbnál rosszabb eredményei, ami némi ellentmondásra ad okot. A COVID-19 miatt bekövetkezett változások tönkretették a különböző ellátási láncokat, és hosszabb távú adósságot halmoztak fel a vállalatoknál. Nem beszélve a kereslet drasztikus csökkenéséről, ami jelentős bevételkiesést jelentett az elmúlt negyedévekben.

A mélypont után az elemzők egyre szebbnek látták a jövőt, és elkezdték felértékelni a vállalatok jövőbeli teljesítményét. Elérkezett azonban az a pont, amikor az elvárások egyszerűen túl magasak lettek, és amikor októberben eljön a harmadik negyedéves jelentési időszak, akkor valószínűleg ezek a várakozások nem lesznek beteljesülve, ami miatt újraárazódhatnak a részvények is.

Erős eladói nyomás

Nagy volatilitás jellemezte az elmúlt időszakot, ami miatt kiszámíthatatlan mozgásokat láthattunk. Egy dolog azonban biztos volt – legalábbis a napi átlagok alapján, mégpedig az, hogy ha a piac nyitva van, akkor a befektetők eladnak.

Ha megvizsgáljuk a szeptemberi adatokat azt láthatjuk, hogy az S&P 500 index órákra lebontott, napi átlagos teljesítménye, a nyitás utáni első félórán kívül csökkent. Az első teljes kereskedési óra volt a legrosszabb, ott átlagosan 0,26%-ot estek a részvények, amik a nap folyamán folytatták a rossz tendenciát.

Az utolsó kereskedési órában, amikor általában a „smart money” beáramlik a piacra, valamilyen szinten enyhült a piacra nehezedő eladói nyomás, azonban átlagosan ott is negatív volt a piac.

Technológiai szektor túlsúlya

A technológiai szektor részvényei újra hasonló súllyal szerepelnek az S&P 500-ban, mint a 2000-es évek elején a Dot Com lufikor. 

Ezzel mindaddig nincs probléma, míg a tech szektor újabb csúcsokat döntögetve száguld egyre magasabbra, de amint ez a szektor lefordul, ami az egyes befektetők szerint túlértékelt részvények esetében nem lenne meglepő, nagyobb problémát is okozhat, főleg azoknál, akik indexkövető alapokban tartják befektetéseiket.

Forrás: investing.com, MarketWatch.com, Bloomberg.com, Bloomberg Terminal