Sokan írnak. Az írás egyfajta kifejezése a gondolatoknak. Ezek a gondolatok lehetnek önállóak és másoktól való eredetűek. Aki jól tudja használni az írás képességét, annak ez egy komoly “fegyver” lehet a kezében. Az írásnak van stílusa, ami következik egyfelől a témából, annak stílus-szerkezetéből és magából az egyénből is, aki írja az irományát, mint az egyedi, saját stílussal rendelkező íráskészségű személy.

Írni bármiről lehet és hogy megmutassam, hogy én miként írok bármiről: megkérdezem Kedves Feleségemtől, hogy mit is írjak ma, miről szóljon a “tudod mi az amit Te tudsz?”.

„Írj a fürdőszoba ajtóról – talán arról még sosem írt senki – de ne legyen hosszú, mert azt senki nem olvassa el!” – adja feladatul a látszólag értelmetlen témát.

„Rendben. Miért is ne legyen a mai téma a fürdőszoba ajtó?” – érkezik a válaszom.

Kezdjük. Távolról.

Hol volt, hol nem volt, de mondom volt, ezért nincsen benne nem volt, állt az erdő szélén egy fa. Addig állt, míg ki nem vágták. Itt a sztorinak vége is lehetne, mert éltét vették annak a fának és a zöldellő fabelső – mert hiszik-e vagy sem, de létezik olyan is – a múltban ragadt és helyében lassan a barnára aszott fabelső maradt. Elmúlt, de sorsát mégsem végezte, miután e fa, a maga már élettelen, de attól még sokáig maradandó fizikai létében az erdő széléről a faüzembe került.

Megfosztották kérgétől, így kéregtelenül viselte tovább létében már nem létező, sorsában már sorstalan sorstalanságát. Megmunkálták, forgatták, emelték, húzták és vonták. Kapott festéket a “húsára”, kilincset az oldalára, testét szögletessé, alakját téglalappá formálták. Nevét veszítve a fa, csak állt sorban a többi valaha volt szintúgy fával és akkortól őket már nem fának, hanem ajtónak nevezték.

(Itt most az Asszonkám az orrát fújta, hogy mutassa, irományom olvasása túlságosan nem köti a székhez.)

Új lét, de nem létező, mert a létezés alapja az élet és az élettelen valaha volt fa, már csak tárgyként állt, habár állása sokban nem különbözött attól, amikor még az erdő széli faként álldogált. Fa-állás vagy ajtó-állás? Nem mindegy! Míg fasorsa az oxigént adta a világnak, addig ajtósorsa a nyílást, ami mezítelen testeket választ a szoba, folyosó pillanataitól, a fürdőszoba testet tisztító mezítelen látványától. Hasznos. Így is, úgy is.

A tanulság ebből az értelmetlen, de témaként adódott irományból, hogy a fás lét hasznossága nem egyértelműen több az ajtós lét hasznosságánál. Inkább azt gondolom, hogy a baj az, ha egy élőlény haszna az élete árán vezet, élettelen hasznosságához.

Feleségem szerint azonban a tanulság az, hogy a férje egy igazi bolond, amint azt sokan  mások is ily módon gondolhatják, akik ezt az írást olvassák.