Október hónapban egy teherautó 8 millió darab öt centimes érmét – minden svájci állampolgárnak egyet – öntött le egy berni téren, nem messze a parlament épületétől. A járókelők hazavihették az érméket, amelyek értéke nagyjából 12,50 forint.

A reklám egy merész szociálpolitikai javaslathoz kapcsolódott. Svájcban az aktivisták 125 ezer aláírást gyűjtöttek össze, hogy népszavazást írjanak ki arról a javaslatról, amely szerint az állam minden állampolgárnak garantáljon havi 2500 frankos, Svájcban csekélynek számító (625 ezer forintnak megfelelő) jövedelemet. Nem számít, hogy az ember idős vagy fiatal, gazdag vagy szegény, szorgalmas vagy lusta, ha nincs meg a jövedelme, azt az állam fizesse meg (vagy egészítse ki) neki.

Mit mondhatnék? Nem ilyen időket élünk… Mindenesetre a szegénység eltűnne. (Bár Svájcban most sem alszanak az utcán.) Mondanom sem kell, a közgazdászok véleménye igencsak megoszlott arról, milyen hatása lenne mindennek.

Alapjövedelmet mindenkinek!

Két közgazdász – Elizabeth Stoker és Matt Bruenig – úgy véli, hogy az Egyesült Államokban könnyedén lehetne csökkenteni a szegénységet, akár a felére is, egyetlen egyszerű módszerrel: pénzt kellene adni az embereknek.

Mozgalom indult – lesz belőle valami?

Az „alapjövedelem mozgalom” a német származású Enno Schmidt művész agyszüleménye és ő a mozgalom vezére. Javaslatát maga is kicsit őrült ötletnek gondolja.”Azt mondom az embereknek, ne másokkal törődjenek, saját magukat képzeljék bele a szegények helyzetébe. Mit tennél, ha ennyit keresnél?”

Véleménye szerint az alapjövedelem némi biztonságot és méltóságot adna a szegényeknek, a fiataloknak vagy az időseknek. Szabadjára engedné a vállalkozói kreativitást, a svájci dolgozók akaratuk szerint jobban megválaszthatnák a munkájukat, nem azt tennék, ami éppen jut nekik. Nem igazán tartja magát politikusnak, de nézetét következetesnek és összehangoltnak tartja. Mozgalmát a nők választójogának elérésével és a rabszolgaság végével egyenértékű lépésnek tekinti.

Az „alapvető jövedelem” gondolatának azonban van egy bizonyos jelentése, ami egyáltalán nem új. Megújult népszerűsége azonban aggasztó lehet a gazdag (fejlett) világ gazdaságainak. Egy párizsi koktélpartin szinte mindig akad valaki, aki felhozza ezt a témáját. Néha hallani Robin Hood adóról Amerikában és az Egyesült Királyságban, azonban az alapjövedelem gondolata nemcsak Svájcban divatos, hanem például az adóssághegyek alatt görnyedő, ostromlott Cipruson is.

Irányzatok csatája

Két irányzat létezik. Az egyik szerint az alapjövedelmet mindenki megkapja, minden kikötés nélkül, a másik szerint a rászorultság a jövedelem kiegészítésével számol.

Igazság szerint a megoldás egyszerűbb és hatékonyabb, mint a mostani rendszerek. Ha egy kormányzat úgy dönt, hogy bevezeti, megváltoztatja az adótörvényeket és a szociális biztonsági programokat. Az alapjövedelem folyósítása az államigazgatást messze nem terheli annyi költséggel, mint a jelenlegi jóléti, élelmiszer-, lakhatási utalványok, segélyek.

A címzett támogatásokat csak a célnak megfelelően lehet felhasználni, míg az így fizetett összeggel a címzett állampolgár szabadon rendelkezik. Hatalmas állami bürokrácia lenne leépíthető egy ilyen lépéssel.

Van, amiért érdemes változtatni

Konzervatív (republikánus oldalról) a program rokonszenves lehet, hiszen kevesebb költséggel működne az állam, az embereknek meg több szabadság jutna.

Gyakran emlegetnek egy kísérletet a kanadai Dauphin városból. Egy szociális projektet működtettek Mincome néven, amelyben a város minden lakója garantált minimum jövedelemhez jutott. Mintegy 1000 szegény családhoz érkezett havonta egy csekk, amellyel kiegészítették a jövedelmüket.

A Manitoba Egyetem ellenőrizte az eredményeket. Amit legelőször megállapítottak: eltűnt a szegénység. Más eredmények meglepőbbek voltak azonban: a középiskolába járók száma emelkedett, a kórházi betegeké csökkent. A kutatók összefoglalójukban hangsúlyozták, hogy „egy ilyen szociális program hatására a társadalom rögtön változni kezd.”

A liberális baloldalról már jóval több fenntartást fogalmaznak meg. A szegénység elleni küzdelemben nem tartják járható útnak az alapjövedelmet.

Ellenérvek mindig akadnak

Komoly ellenérvek is vannak ugyanakkor a programmal szemben. Egyik a kiadás mértéke, ami hatalmas elrettentő erő. Mások szerint a költségvetési hatása kisebb, mint gondolnánk.

Az alapjövedelemnek elegendő kellene lennie egy alapszintű életre, de nem a jó életre. Anélkül kell a szegénységet megszüntetni, hogy a társadalom ellustuljon. Erre találunk példát a Mincore tapasztalatainál. Számos közgazdász azt várta, hogy a kísérlet sok embert távol tart a munkától, de az eredmény messze nem lett ennyire rossz, mint az közgazdász irodalom feltételezné.

Irdatlan pénzeken ülnek a multik

Az esztendő vége felé közeledve ismét a figyelem középpontjába kerülnek a gazdasági teljesítmények, a vállalati statisztikák. Ezek azt mutatják, hogy a világ élvonalába tartozó vállalatok többségének sikerült ,,tehetősnek” maradnia, amit a többi között jelez a cégek ,,kasszájában” felhalmozódott irdatlan mennyiségű készpénzállomány. Az elemzők szerint: jövőre is az várható, hogy ez az állomány tovább növekszik, egyes statisztikák szerint legalább tíz százalékkal.

Mindezzel párhuzamosan a kutatásokra, fejlesztésekre és beruházásokra fordított vállalati pénzek 4-6 százalékos csökkenését prognosztizálják 2014-re. (A témáról készült korábbi cikkünk innen érhető el.)

Abszurd, de…

Van azonban egy mélyebb, félelmetesebb gondolat, amely a garantált alapjövedelem mögött meghúzódik. A bérek stagnálnak, a munkanélküliség magas, és több tízmillió család küzd Európában és Amerikában a túlélésért. Annak ellenére, hogy rekord vállalati jövedelmek nyomják fel manapság a tőzsdéket és egyes kiemelt keresetűek az egeket verő vagyonokhoz jutnak bónuszok és prémiumok formájában. Valójában a munkaerőpiac annyira beszűkült, hogy egyszerűen nem kifizetődő a munkavállalók tisztességes életformája.

Több millió háztartásban nem volt valós növekedés a jövedelmekben az 1980-as évek óta szerte Európában. Érdemes megfigyelni a gyorséttermek által fizetett munkabéreket, amelyek inkább tűnnek segélynek. (Amerikában bruttó 8,25 dollár óránként, amikor a cég 5500 millió dollár éves profitot ért el, és a bezárási hullám miatt sok ember vált munkanélkülivé).

Abszurdnak tetszik az alapjövedelem gondolata a társadalmakban, de létezik egy út, a gyorséttermek már tudják…