A még nem végleges adatok szerint az Európai Parlament fő erői, az Európai Néppárt 211, a szociáldemokraták 193, a liberálisok 74, a zöldek 58 képviselővel számolhatnak. Ami a legnagyobb súllyal rendelkező frakciókat illeti, az látható, hogy az Európai Néppárttal szemben valamelyest erősödtek a szociáldemokraták, a liberálisok és zöldek. Az igazi meglepetést azonban a jobboldali radikális, euroszkeptikus, szélsőséges pártok előretörése okozta.

Előretörtek az Uniót kérdőjelező és bíráló erők

Franciaországban a vezető politikusok egyenesen földindulásról beszélnek. A szélsőséges Marine Le Pen és Nemzeti Frontja a szavazatok 25 százalékát szerezte meg, míg a kormányzó szociáldemokraták ennél éppen tíz százalékkal kevesebb szavazatot könyvelhettek el. Hasonlóan döbbenetet keltett Németországban, hogy egy új pártformáció, az euroszkeptikus AfD (Alternative für Deutschland) majdnem hozta az előrejelzésekben szereplő hét százalékot. Az eurót ellenzők népszerűsége néhány hónap alatt sokat nőtt. A tavaly szeptemberi német parlamenti választásokon már meglepetést keltett az Alternatíva Németországnak párt azzal, hogy 4,7 százalékot szerzett, s így csupán 0,3 százalékkal maradt el a Bundestagba jutástól.

Németországnak másik nehéz gondolattal is meg kell barátkoznia, nevezetesen azzal, hogy az Európai Parlamentben nyíltan neonáci német képviselő is hallathatja a szavát. Minden valószínűség szerint ugyanis mandátumot szerzett a neonáci párt azután, hogy Németországban eltörölték az öt százalékos választási küszöböt. Hasonló a helyzet Görögországban is, ahol a neonácinak titulált Arany Hajnal Párt 8-10 százalékot kapott. Európa számos országában erősödtek a baloldali populista pártok is.

Alkudozásra kényszerülhetnek a főerők

Az Európai Parlament vezető erőinek nem lesz könnyű dolguk már a vezető megválasztásakor sem. A szorosabb eredmény alkudozásra kényszeríti őket. Jelenleg az a kérdés, hogy a Jean-Claude Juncker korábbi luxemburgi miniszterelnök, vagy a szociáldemokrata Martin Schulz töltheti-e be az Európai Bizottság elnökének posztját? A kérdés már most a viták kereszttüzében áll, s ebben mi magyarok is szereplők vagyunk. Az Európai Néppárti családhoz tartozó Fidesz elnöke, Orbán Viktor a korábbiakban úgy nyilatkozott: nem támogatja Jean-Claude Junckernek, a néppárt jelöltjének megválasztását.

Az Európa Parlamenti választások másik sokkoló fejleménye az érdektelenség volt, ami a politikától elfordulást mutatta. Több országban a lakosság kiábrándult a gazdasági válság és a sok megszorítás miatt. Így fordulhatott elő, hogy Szlovákiában tizenhárom százalékos volt a részvétel. Mi magyarok sem remekeltünk, az eddigi Európai Parlamenti választásokon most az idén volt a legalacsonyabb a részvétel.

A mostani választások nagy valószínűséggel nem hoznak fordulatot az európai gazdaságpolitikában. Az viszont várható, hogy egyes kérdésekben nehezebb lesz a konszenzus kialakítása, hiszen a minden bizonnyal frakciót alakító euroszkeptikus pártok erőteljesebben hallatják majd a hangjukat. A pénzügyi gazdasági döntések meghozatalakor a diskurzusokban bizonyosan nagyobb hangot kapnak majd az egyes ország nemzeti érdekei is.

A magyar ellenzék megmutatta igazi arcát

Összességében meglepetések nélkül zajlottak le a magyarországi választások. A parlamenti választásokon is nyertes Fidesz-KDNP ,,hozta a formáját”. A kormánypárt a szavazatok 51,49 százalékát szerezte meg, ami tizenkét mandátumot jelent a formációnak. Az sem igazi meglepetés, hogy a második erő a Jobbik, amely 14,68 százalékot gyűjtött be, s ezáltal három képviselői helyhez jutott. Néhány elemző a Magyar Szocialista Párt mélyrepülését, a megszerzett 10,92 százalékot és két mandátumot a thürmerizálódás első lépéseként aposztorfálta.

A szociáldemokraták kétségtelen gyengélkedése sem igazán meglepő. A választópolgárok az ellenzék fő erejének tartott MSZP-t büntették  a magyar parlamenti választásokon mutatott sikertelenségért. A támogatók vagy nem mentek el szavazni, vagy a  következetesen kampányoló Demokratikus Koalíció jelöltjeire szavazták át, a többi között ennek köszönhette a DK a 9,76 százalékot és a két európai mandátumot. Az Együtt-PM a 7,22 százalékkal és az öt százalékos küszöbön éppen csak átcsúszó LMP egy-egy képviselői hellyel ,,hozta a formáját”.

A magyar választások azonban fontosak lehetnek egy további szempont miatt is. Nagyjából kirajzolták azt a képet, amely az elkövetkező négy év hazai politizálást jellemzi majd. Megmutatták azokat az erőket, amelyek beleszólhatnak az ország ügyeibe. Ehhez azonban az ellenzéki pártoknak egyszerű, érthető, követhető politikai programmal kellene rendelkezniük. Így jelenthetnének csak alternatívát. A mostani szereplésük a kiforrott, a pártoknak igazi arcot adó politikai programok hiányát is jelezte.

Voksoltak a válsággal küzdő Ukrajnában is

Miközben az Ókontinens huszonnyolc országában az európai ügyekkel voltak elfoglalva az emberek, a szomszédságunkban, a politikai és gazdasági válsággal küzdő Ukrajnában is választásokat tartottak.

Az eddigi adatok szerint hatvanegy százalékos volt a részvétel. Jelenleg úgy tűnik, nem lesz szükség második fordulóra, mivel a favoritnak tekintett Petro Porosenko, a legnagyobb ukrán édesipari vállalat alapító-tulajdonosa, milliárdos politikus egyes adatok szerint a voksok csaknem 56, mások szerint több mint 57 százalékát szerezte meg.

A választásokon indult Julija Timosenko is, aki a voksok tizenkét százalékát könyvelhette el. Polgármester választást tartottak Kijevben. Itt az előzetes adatok szerint több mint 57 százalékkal Vitalij Klicsko nyert, aki éppen Porosenko javára lépett vissza az elnökjelöltségtől.