A labdarúgó nemzet titulus azonban már jó ideje nem jár ki szűkebb pátriánknak, hiszen hosszú esztendők óta nem sikerült egyetlen valamire való nemzetközi eredményt sem elérnünk. Nem jutunk ki a világversenyekre, már a selejtezőkön elbukunk, nagy ritkán sikerül talpon maradnunk a kupa fordulókon.

A labdarúgás az új korok népszórakoztatása

Így hát mostanában csupán azért rendszeres beszédtéma a foci, mert kesergünk az előbb említett komor helyzet miatt. Vagy éppen arról vitatkoznak a labdarúgás szerelmesei, hogy szükség van-e stadionok építésére súlyos milliárdokat elkölteni, amikor egyelőre még hírmondója sincsen olyan nemzetközi eseményeknek, amelyek majdan ezekben a modern komplexumokban megrendezhetőek lennének. Merthogy a labdarúgás szervezésével kapcsolatos nemzetközi események pályázásakor is rendre elbukunk.

A helyzet azért is tanulságos, mivel a labdarúgás azon sportágak közé tartozik, amelyek a világon a legtöbb nézőt vonzzák, s olyan euró-, vagy dollármilliókat hoznak az egyesületeknek és a tulajdonosaiknak, amiért érdemes fenntartani, működtetni, jövedelmeztetni ezeket a klubokat.

Mint az ókorban, telt házzal működik a cirkusz, csak most nem amfiteátrumnak, hanem stadionnak hívják a helyszínt, s nem a régmúlt lelkivilágához illő öldöklés a tét, hanem a huszonkét focista által zseniálisan kergetett bőrlabda valamelyik kapuba rúgása vagy fejelése.

Az ókori gladiátorküzdelemhez hasonlóan, a labdarúgás ma is népszórakoztatás a javából.

A Deloitte listája hatalmas bevételekről tanúskodik

És hatalmas üzlet. Legalábbis azokban az országokban, ahol felismerték ezt, s értenek a sportbizniszhez. Hogy ez mennyire így van, igazolja azt a Deloitte Football Money League 2014 címmel minap nyilvánosságra hozott tanulmánya. A pénzügyi elemző, könyvvizsgáló, vezetési tanácsadó világcég ebben a munkában ismerteti a többi között a világ legnagyobb labdarúgó cégeinek a rangsorát, a bevételeit, üzleti sikerességét.

Magyar szemmel mesés klubköltségvetésekről értesülhetünk. A világelső a bevételek szempontjából a spanyol királyi gárda, a Real Madrid, amelynek történetében nem is egy magyar vonatkozás van. Ez a klub a 2012-2013-as szezonban 518,9 millió euró bevételt könyvelhetett el, ami 6,3 millióval volt több a korábbi esztendeinél. A második helyen egy másik világhíres spanyol klub, az FC Barcelona végzett 482,6 millió eurót kasszírozva. A harmadik helyre – a németek nagy örömére – a Bayern München kapaszkodott vissza, 431,2 millió eurós bevételt tehettek zsebre a bajorok. A dobogóról a nagyhírű Manchester Unitedet szorították le, amely hiába teljesítette túl korábbi esztendei bevételét csaknem 30 millió euróval, a 423,8 milliós bevétel kevésnek bizonyult a „bronzéremhez”.

Az idei esztendő azonban lehet, hogy ismét majd a patinás angol klubnak kedvez. „A Manchester United ugyan egy helyet rontott a pénzügyi ligában, a klub számos legutóbbi kereskedelmi megállapodása azonban növekedést fog eredményezni a 2013/14-es szezonra, úgyhogy a negyedik helyre visszacsúszásuk talán csak átmeneti lesz” – nyilatkozta Austin Houlihan, a Deloitte sportgazdasági csoportjának vezetője, hozzátéve: „ezek az üzletek, a 2013/14-es szezontól érvényben lévő új, Premier League közvetítési jogokból származó megállapodással együtt, azt jelentheti, hogy akár az 500 millió eurós (408,7 millió font) bevételi szintet is elérhetik a következő évre.”

A foci sikere tőzsdei részvény-árfolyamokban mérhető

A bajorok azonban változatlanul kemény diót jelenthetnek a Manchesternek. A németek fejlődésének dinamikáját ugyanis csupán a francia Paris Saint-Germain és az olasz Juventus tudta ,,überelni”. Tény az első 20 klub között csak az olajpénzekkel megtámogatott PSG (a francia sztárcsapat 220 millió eurós bevétele csaknem 400 millió euróra növekedett), valamint az elmúlt években komoly infrastrukturális befektetéseket eszközölt Juventus (195 millió euróról 272 millió euróra emelkedett a bevétele) rendelkezik ilyen elképesztő fejlődési tempóval.

Nincsen elég pénz a focira, mondjuk gyakran a sportág magyar helyzetét magyarázva. Ám valójában inkább a felfogással van a baj. Miként magyarázhatnánk meg ezen az alapon azt, hogy a világ leggazdagabb labdarúgó egyesületeinek húszas listáján már két török csapat is ott van? A Fenerbahce most került fel a legjobb húsz közé. A másik török együttes a Glatasaray pedig a tizenkilencedik helyről a tizenhatodikig menetelt.

És, hogy mennyire üzlet a foci? Az előbbiekben említett török klubok például tőzsdei szereplők, a részvényeik ráadásul jelentős pluszt hoztak a befektetőiknek. Leginkább Olaszországban, Portugáliában és Törökországban divat a tőzsdén adni-venni a focicsapatok részvényeit.

Mi a baj a magyar focival ? Az is lehet, hogy semmi. Valójában nem a labdarúgással van igazán gond. Hanem a fejünkkel. Elszaladt mellettünk a világ. Így aztán még most semvesszük észre, hogy a futballisták, a mai gladiátorok már rég nem a dicsőségért, hanem a dollármilliókért viaskodnak.