Akárhogy nézzük, június 21 óta bizony rövidülnek a nappalok és hosszabbodnak az éjszakák. Persze ezt júliusban a balatoni strandról nem vesszük észre, és az augusztusi tűzijáték estéjén sem biztos, hogy erre gondolunk. De aztán jön a morcos, esős, iskolakezdős, munkábamenős szeptember, és kegyetlenül ér minket az arculcsapás, hogy bizony mindjárt itt a tél. Sokat olvasni a téli depresszióról, és arról, hogy az emberek döntő többsége persze a nyarat szereti – aztán ehhez jön még hozzá az energiaválság réme, az elszálló árak, belegondolni sem érdemes…

De mégis, azért nem az időjárás, nem a körülmények válogatják meg, hogy mennyire érezzük jól magunkat. Hanem igazából mi. A karácsonyi vásár, a hóesés (már ha van, ugye..), egy átvacogott reggel a buszon is lehet szép, ha van hozzá társaság, vagy egy-egy jó élmény. Márpedig ha már a téli hónapokban is megtaláljuk az örömöt, anélkül, hogy végig a tavaszt várnánk, akkor máris minimum kétszer akkora részét élvezzük az évnek. És ez azért egyáltalán nem elhanyagolható arány. A tél márpedig mindenképpen eljön, ha akarjuk, ha nem – amin nem tudunk változtatni, abban csak örömöt találni szabad.

Címlapkép forrása: Shutterstock