Mindenki meghal. Az ember a halálra születik, mégis úgy van kitalálva az ember személyisége, hogy élete nem arról szól, hogy készül a halálra.

Legalábbis általában. Más a helyzet egy nagyon idős vagy nagyon beteg emberrel kapcsolatban, de az igazság az, hogy a nagyon beteg és nagyon idős emberek sem készülnek alapvetően a halálra. Inkább úgy szabad fogalmazni, hogy a nagyon idős és nagyon beteg emberek számolnak a közeli halál lehetőségével, míg a fiatalabb és egészséges emberi egyedek kevésbé vagy egyáltalán nem.

Miután az élet a születésről és később a halállal való befejezésről szól, ezért nem is az a törekvés, hogy az ember örökké éljen. Akkor mi? Legtöbbször nincs törekvés, csupán az élet megélése, vitele a cél, a befejezés tökéletességére való törekvés ritka. Törekedni pedig sok mindenre lehetne. Törekedhet arra az ember, hogy boldogságban fejezze be életét, de ez sem feltétlenül csak rajta múlik. Törekedhetne becsületre, de becsületességét úgyis csak igazán ő ismerheti, ezért ez sem igazán törekvés. Törekedhetne arra, hogy fenn maradjon a neve, csak hát az a kérdés, hogy miért fontos az, ha már az ember maga egyébként nem létezik. Törekedhetne számos dologra és törekszik is élete során, de ezek a törekvések ritkán a halállal és az azutáni dolgokkal  kapcsolatosak. A vallások tanításainak, elvárásainak legtöbbje szól az élet utáni, másvilági vagy újjászületési eseményekről, de ez a mai világban egyre kevésbé érdekes.

Egyiptomi mondás, hogy az ember kétszer hal meg. Először, amikor a teste, lelke távozik az élők sorából, másodszor akkor, amikor utoljára kimondják a nevét. Egyszer vagy kétszer halunk, létezik-e valami a halál után? – olyan kérdések, amikre csak olyan tanítások adnak választ, amelyek sosem egyértelműek, bizonyíték, kézzelfoghatóság nélküli állításokat tartalmaznak.

Hinni persze sok mindenben lehet és kell is. Az ember értelmének összessége mindig a felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan dolgokkal határos. Amit nem tud magyarázni biztosan, azt megmagyarázza tanításokkal, amik tényszerűsége bizonyíthatatlan. Nem baj ez. Kell a hit, mert másképpen az ember létének értelmezhetetlensége megkérdőjelezhetné a valódi értelem létezését is. Ha a körülöttünk létező világot csak részeiben ismerjük, értjük, akkor az értelmünk is csupán részleges. Más kérdés, hogy a tényszerű magyarázatok hiánya ettől még semmi mást nem bizonyít. Ilyen kérdés a halál is. Van-e másvilág, újjászületés, a lélek halhatatlan-e? Biztosan senki sem tudhatja, hiszen erről még senki emberfia nem számolt be, csupán néhány olyan valaki, aki nem nekünk mondta, bizonyította, hanem valakinek, valahol, valamiképpen. Kevés. Így a halál is egy olyan rejtély, ami csak annyit jelent, hogy aki meghalt, azzal már nem találkozunk földi létünkben, vagyis a hitünk szerint ebben a létben, ebben a dimenzióban, vagy ebben a világi helyzetben.