Falak és ,,sallerek”, nehogy a fal adja a másikat!
A minap furcsa megjegyzés borzolta a kedélyeket. Nevezetesen az, hogy az állami kiadásokban olyannyira elszabadult a gyeplő, nem telik immár járulékcsökkentésre sem, mert elmentünk már a falig…
Ez a megfogalmazás el is gondolkoztatott íziben. Már csak azért is, mert a falakról nem egyértelműen jó a véleményem. Az emberek gyakran azért építenek falakat, hogy kizárják magánéletükből a külvilágot, határokat jelölnek ki velük, vagy megvédik magukat a támadásoktól. Ilyen a Kínai Nagy Fal, Hadriánus Fala, a perui, az inka, babiloni, a zimbabwei falrendszer.
Léteznek kevésbé dicsőségesek, mint a Berlini Fal, amelyeknél sok-sok ember veszítette életét. Vagy Washingtonban a híres Vietnami Veteránok Emlékfala, amely megépítéséhez katonák tízezreinek kellet értelmetlenül meghalnia.
Így hát esetünkben is az a kérdés, milyen falról is van szó valójában? Olyanról, amely határt szab az értelmetlen túlköltekezésnek, s hozzájárul az oly hőn áhított egyensúly helyreállításához?
Ideje talán elgondolkoznunk ezen. Nehogy akkora ,,sallert” kapjunk, hogy a fal adja a másikat.
Legnézettebb Tartalmak
