Koronavírus – egy életen át kell játszani?
Már talán alig emlékszünk azokra a hideg, ködös januári napokra 2020-ból, amikor először hallhattunk a koronavírus megjelenéséről Kínában. Néhány hét múlva aztán jött a hidegzuhany, és jó időre a lakások, házak falai közé szorult vissza a világ jó része. Akkor még valószínűleg bárkit kinevettek volna, aki azt mondja, hogy 2021 második felében is rengeteg minden fog a COVID-19-re keresztelt kórokozóról szólni. Márpedig így van, és ehhez kell alkalmazkodni, lehetőleg a tőkepiacokon is. De a múlt tükrében mi várhat a tőzsdékre a különböző eshetőségek esetén?
Első pofon a legnagyobb
A legemlékezetesebb tőzsdei reakció az első hullámra adott piaci válasz volt. Február végén és március első felében kártyavárként omlottak össze a tőzsdék, napi limittel történő eséseket mutattak a leginkább meghatározó amerikai tőzsdeindexek is. Tipikus fekete hattyú esemény: kicsi rá a valószínűség (hogy kitör egy világjárvány), de ha megtörténik, akkor nagy a baj. Látható, hogy az újdonsült rossz varázsa igen erős tud lenni, és sokak számláját elégetheti – ekkor még persze alig tudtunk valamit a vírusról, a részvényeiktől megszabaduló befektetőknek akár még a saját életükkel kapcsolatban is lehettek félelmeik.
Második hullám – kevésbé, de fáj
Nyár végén már látni lehetett, hogy az oltás vs. koronavírus versenyben egy ideig még az utóbbi áll nyerésre, és a felszabadult vakáció után nemsokára jött is a kiábrándulás. A második hullám is erősebb lezárásokat hozott (bár enyhébbeket, mint tavasszal!) Európában és az USA-ban, a tőzsdei hatás is egyértelmű volt. Egyértelmű, de jóval mérsékeltebb: itt már nem egy új problémáról, hanem egy ismert probléma ismételt felbukkanásáról volt szó. Sem az esés mértékében, sem a talpra állás idejében meg sem közelítette tehát az őszi járványhullám az első, 2020 tavaszi nagy sokkot.
Harmadik hullám – nincs itt semmi látnivaló
Időközben aztán megérkezett az oltás, és sorra jöttek a hírek a jobbnál jobb hatékonyságot mutató vakcinákról a Pfizertől kezdve a Modernán át az AstraZeneca oltásáig. Ekkor jött el az a pillanat, amikor a tőkepiacok úgy döntöttek, hogy most vége van a világjárványnak. Olyan szempontból logikus a folyamat, hogy a tőzsde a jövőt árazza, és ha egy problémára (a járvány) a kezünkben van a megoldás (a kész vakcina), akkor már csak idő kérdése, és a probléma eltűnik. Így a brit mutáns erőteljesebb megjelenése is csak egy 1 napos esést hozott a tőzsdén, a komplett harmadik hullámot pedig gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták a befektetők. Olyannyira, hogy ma már hatalmas zuhanás lenne, ha a járvány előtti csúcsukra esnének vissza az amerikai tőzsdék. Persze ennek az általános nemzetközi optimizmustól kezdve a kormányok és jegybankok által pörgetett pénzpumpákig sok oka van, de jelen esetben a járvány hatásaira koncentrálunk.
Negyedik hullám – több forgatókönyv
Egyértelmű tehát, hogy a piacok érzései szerint a jelenlegi koronavírus helyzet egyértelműen inkább egészségügyi válság, mintsem a tőzsdére hatást gyakorló gazdasági krízis. Komolyabb tőzsdei hatással akkor érdemes csak számolnunk, ha ez a felfogás valamiért megváltozik.
Az első és legfontosabb kockázat a vírus olyan mutálódása, ami esetleg kikerüli az oltásokat. De még ekkor sem biztos a pánik: ha kiderül, hogy heteken belül előállítható a módosított, a mutáns ellen is védő oltás, akkor még ezt is figyelmen kívül hagyhatja a piac. Ha viszont ez nem áll fent, akkor lényegében megismétlődik a 2020 tavaszi helyzet, amit már nagyon nehezen tudna megemészteni a mostani, kitörő optimizmus jellemezte befektetői társadalom.
Kérdés, hogy azt mennyire érzékeli problémának a piac, ha a vírus nem is durvuló formában, de újabb mutációk révén hosszabb távon velünk marad. Ebben az esetben a reakció a vírushelyzet aktuális súlyosságától függhet: ha újabb lezárások lesznek szükségesek például tele kórházak miatt, akkor már megérezhetik a piacok a vírust újra. Ne feledjük a fenti analógiát: az egyre későbbi hullámok egyre kisebb esést okoztak. Nemcsak a gazdasági hatás számít ugyanis, hanem a megszokottság; a vírus, mint kockázat már egy megszokott dologgá vált több, mint másfél év alatt a piacokon. Főleg, hogy az inflációs félelmek révén van új témája a befektetőknek, amire koncentrálhatnak. Amíg azonban egy súlyosan negatív forgatókönyv nem következik be, addig a gazdasági kilábalás jelentette fellendülés az, ami megmaradt a járvánnyal kapcsolatban a tőzsdék számára. Reméljük, hogy a mindennapi életünkben is inkább ezt, és nem a visszatérő félelmet, és lezárásokat tapasztalhatjuk.