A helyi devizában jegyzett közép-kelet-európai államkötvények piacán valóságos „vérfürdő” zajlott a Fidelity szerint: az ötéves futamidejű lengyel hozama árfolyama például az elmúlt héten 40 bázispontos növekedéssel 1,91%-ra nőtt, pedig már szeptemberben is 50 bázisponttal feljebb kúszott. A magyar államkötvények árfolyamváltozása is rendkívül negatív volt: az ötéves futamidejű papírok hozamszintje szeptember eleje óta összesen 50 bázisponttal emelkedett.

E folyamatok hátterében a mind a kínálati, mind a keresleti oldalon tapasztalható, kíméletlen árnyomás áll (energia-, élelmiszer- és árupiaci árak, bérnyomás, munkaerőhiány). A közép-kelet-európai régió jegybankjai meglepően gyorsan és markánsan reagálnak a helyzetre, amint azt a lengyel jegybank által hétfőn végrehajtott 40 bázispontos emelés is jelzi, mely egy évtizede az első ilyen beavatkozás volt, és meg is lepte a piacokat. További példaként említhetjük a cseh jegybank korábbi, 75 bázispontos emelését, valamint a Magyar Nemzeti Bank vegyes, a kötvényvásárlások visszafogásából és havi rendszeres kamatemelést is magában foglaló stratégiáját.

Miért kerüli a Fidelity ilyen nagy ívben a lengyel kötvényeket?

• Árinfláció és inflációs várakozások: a lengyel fogyasztói árindex jelenleg 5,8%-on áll, és legmagasabb értékét az energiaár-növekedés közvetlen és közvetett hatásai, a globális élelmiszer- és árupiaci árak, a szállítási és munkaerő-költségek következtében valószínűleg még ennél is magasabb szinten fogja elérni. Ebből adódóan a jövő évi inflációs várakozások a korábbi 2-3% helyett már csaknem 4%-ra kúsztak fel. Az inflációs várakozások stabilizálásához gyors jegybanki beavatkozásra, például kamatláb-emelésre van szükség. 
• Bérinfláció: Ennek mértéke jelenleg 9,5%-os, ezzel párhuzamosan munkaerő-hiány tapasztalható, aminek hatására a fogyasztói árindex is inflálódik.
• A reálhozamok emiatt erősen a negatív tartományban járnak, így a piac elvesztette a vonzerejét a befektetők szemében: a bázishozam még mindig 5%-kal az infláció alatt van, emiatt a helyi piacokat jobban fenyegeti a deviza leértékelődésének veszélye. Az erősen pozitív 2020-as külkereskedelmi mérleg, melynek köszönhetően Lengyelország számottevő deviza-leértékelődés nélkül engedhette meg magának a kiemelkedően negatív reálhozamokat, mára már csökkenőben van, így ez a helyzet egyre kevésbé tartható fenn.
• Mindennek hatására erős a nyomás, hogy a kamatlábat a piaci konfidencia szintjére emeljék és stabilizálják az inflációs várakozásokat – úgy tűnik, hogy a szigorítást megelőzően még maga a miniszterelnök is próbálta rávenni a jegybankot a kamatemelésre, ami nagyon ritkán fordul elő. Emiatt a Fidelity úgy véli, hogy még a piacok által beárazott 125 bázispontos emelés sem lesz elég a várakozások stabilizálásához és a bizalom helyreállításához, és hogy akár további hozammódosítás beárazására is sor kerülhet.

Mit történik a többi KKE-piacon?

A Fidelity szakértői úgy vélik, a lengyel hozamszintek beárazottsága a legtévesebb, itt a legnagyobb az ellentmondás a bázishozamok/kötvényhozamok és az infláció között. Például a lengyel bázishozamok és az ötéves lengyel kötvényhozamok még mindig több mint 1%-kal a magyar megfelelőik alatt vannak (még a tegnapi kamatemelést követően is), míg az infláció 1%-kal magasabban jár. Ezzel együtt kvantitatív tényezők (például a lapos lejtésű görbe) miatt rövidebb lejáratú keresztpiaci pozícióként jelenleg a magyar kötvények kapcsán is ‑1,2%/-0,08 éves durációs alulsúlyozottságuk van.

„Arra számítunk, hogy a KKE-régióban mindenhol gyors kamatemelésekre fog sor kerülni, az előttünk álló 12 hónapban Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon nagyjából 100-150 bázispontos mértékben. Ha a földgáz ára és az árupiaci/szállítási nyomás csak lassan csökkenne, akkor nem lepődnénk meg, ha 2023-ban az inflációs várakozások kordában tartása érdekében még további emelések is bekövetkeznének” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

A KKE-régió abban a kivételes helyzetben van, hogy az inflációs nyomást ide nem csupán „importálják”, és azt nem csak a kínálat idézi elő: az importált infláció itt egy már eleve szűk munkaerő-piaccal találkozik, ez pedig olyan körülményeket teremt, hogy a jegybankok sokkal kevésbé hajlamosak és képesek „nem észrevenni” az importált árfolyamsokkokat, mint akár az EKB, akár a Fed.