Az amerikai szövetségi kormányzati leállás után a két párt új stábot állít fel, akik az adókkal, befektetésekkel és az ellátásra, járadékra jogosultságok témájával foglalkoznak. Abszolút garanciát jelent e megbeszélésekre, hogy az üzletemberek és a szakszervezetek mindent előre megmondtak és érdekeiket rögzítették. Elhangzanak olyan – demokrata – megjegyzések, hogy „a deficitet az öregek hátán oldják meg” (vagyis ellátásuk kárára történik deficitcsökkentés) és igazából „halál paneleket” hoznak létre a végső stádiumban levő betegek kezelésére.
Lehet-e ez másképpen napjainkban?
Egy ilyenfajta gazdasági válságban csak egy dolog hozhat valódi, értelmes változást: az adók, kiadások és juttatások reformjára a legkevésbé szervezett, de hosszú távon leginkább érintett, mai fiatalok tömegmozgalma, amelynek vajmi kevés jele látszik.
Akár észlelik, akár nem, csak őket üthetik el azok a homokzsákok, amelyeket kidobnak a tömegsúly könnyítésére. Miután a baby-boom gyermekei nyugdíjba mennek és a jelenlegi adók és juttatások körében nem lesz reform, a mai Facebook generáció bizony üres szekrényeket nyitogathat. Lezárva a szociális médiát, szüleik arcába nézve nemcsak a nekik járó örökséget kérik, hanem a következő generáció felneveléséhez szükséges javakat. Kár, hogy még nem figyeltek fel erre. Vagy mégis?
A háború már megkezdődött
Vannak, akik a diákok tömegével találkoznak élvonalbeli egyetemeken sürgetve a jövő nyugdíjasait érdekeik védelmére. Neve: Stan Druckenmiller, a legendás befektető, aki úgy szerzett vagyont, hogy előre jósolta a nagy válságot, akit gyakran kísér el Geoffrey Canada, a Harlem Children Zóna elnöke, amelynek Druckenmiller a legnagyobb finanszírozója. A Mick Jagger szerű főiskolai túrájukon nem énekelnek, nem táncolnak, hanem grafikonok során mutatják, milyen súlyosan érinti hallgatóságukat, ha változatlanul maradnak a jelenlegi adók a növekedési ütem, a védelmi kiadások és juttatások.
Druckenmiller South Bend városban (Indiana állam) a túlzsúfolt Notre Dame egyetemi hallgatóságának elmondta:„ A nagy generáció a hatvanas években leváltatta az elnököt, mert nem akart Vietnámba menni meghalni”. Manapság az emberek úgy tartják, a 21 éven aluliak nem szavaznak, véleményük figyelmen kívül hagyható. Szerintem ezen estétől kezdve oda fogtok figyelni, mert jövendő gyermekeitek és ti valódi veszélyben vagytok.”
Amikor a generációk közötti viszály kirobbantásával vádolják – ami gyakran szóba kerül – így válaszol: „Ez a háború már megkezdődött. Most némi haladékot adunk nekik!”
A fiatalok át fogják törni a politikusok ellenállását
Grafikon – grafikon hátán mutatja, hogy a kormányzati kiadások, beruházások, juttatások során és a szegénység enyhítésében túlnyomórészt az idősek részesültek a hatvanas évek óta, és a helyzet rosszabb lesz. A jelenlegi 65 év feletti népesség 2050-ig megduplázódik, mialatt a dolgozó népesség, amelyek munkája eredményéből ellátja őket, csak 17 %-kal növekszik. Ez a kiegyensúlyozatlanság egy hatalmas terhet jelent a fiatalokra, ha a gazdaság nem növekszik nagyobb ütemben, és a kormányzat visszafogja infrastrukturális beruházásait.
Az orvosi és technológiai kutatásokban foglalkoztatott elmék segíthetnek a legszegényebbeknek állást és jövőt találni.
Druckenmiller nem keres módot adójának csökkentésére, szerinte a Medicare által a szociális biztonság növelése komoly siker, ami máris csökkenti az időskori szegénységet. Egyszerűen meg van győződve arról, hogy a fiatalok át fogják törni mozgalmukkal a politikusok ellenállását, és reformintézkedésekkel biztosítják a jövőbeni nyugdíjasokat és a középosztályt. (Egy előadásuk itt látható – angolul).
Harlem szegény gyermekei támogatják a náluk sokkal jobban élő generációt
Druckenmiller ösztönzi a fiatalokat, hogy saját megoldásokat alakítsanak ki. Adóemelést javasol a tőkenyereségre, osztalékokra és kamatokra mivel az érvényes szabályozás a gazdagok és idősek javára kedvez, hogy a tőkét terhelő adók közelítsenek a személyes jövedelmek terheihez. Az igénybevevők azonos feltételekkel juthassanak egészségügyi szolgáltatásokhoz, árérzékenyen vásárolhassanak egészségbiztosítást szükségletük szerint. A kor előrehaladtával csökkenteni lehetne a juttatásokat és a társasági adót, így az embereknél több forrás maradhat a munkahelyteremtésre.
A Harlem Children’s Zone-nál elmondta Canada, hogy „megígéri minden gyereknek, hogyha betartja a szabályokat, jól tanul, nem kezd drogozni, nem csatlakozik bandákhoz vagy bűncselekményekhez, tizenévesen nem esik teherbe és megtalálja a módját, hogy leérettségizzen, feljuthat a középosztályba”. A mostani generáció kiadásai – ha a jelenlegi gyakorlat folytatódik – előre felemésztik a minden gyermeknek szükséges szociális, egészségügyi és oktatási szükségletére fordítható összeget. „Végső soron tehát Harlem szegény gyermekei támogatják a jelenlegi, náluk sokkal jobb módban élő generációt, amely egy mélységesen eladósodott országot hagy rájuk, felemésztve a következő generáció vetőmagját is”.
