Néhány héttel ezelőtt érkezett a hír, hogy körülbelül 4,4 milliárd eurónyi devizakötvényt bocsájt ki a magyar állam. Forintban kifejezve ez jelenlegi árfolyamon számolva több, mint 1500 milliárd forintos forrásbevonást jelent. Emellett a lakossági állampapír vásárlásra is buzdítja a lakosságot az állam – érdemes megvizsgálni, melyik típusú finanszírozással jár jobban Magyarország.

Devizakötvény – gyors, olcsó, de kockázatosabb

Alapvetően a devizakötvény kibocsátás során közvetlenül a piacról szerez forrást az állam, méghozzá igen gyorsan és hatékonyan képes erre, ha kicsi az államadósság kockázata. (Utóbbit épp múlt pénteken minősítette fel a Moody’s) hitelminősítő. Ez egy kétségtelen előny, lakossági állampapír kibocsátásával, vagy akár nemzetközi befektetőknek szánt forint kötvényekkel jóval lassabban lehet forráshoz jutni. Ráadásul olcsón: jellemzően a piacon 1-2 % közötti kamatozással bocsátható ki kötvény.

Hátránya viszont, hogy a devizaárfolyam mozgások miatt kockázatot rejt magában. Ha például 10 forinttal gyengül a forint az euróval (és arányosan a devizakötvények egyik alapját adó dollárral) szemben, akkor máris 44 milliárd forinttal többet kell visszafizetnie az államnak. Ráadásul a kifizetett kamat nem marad az országban, hanem külföldi befektetők részére kerül kifizetésre, így kiesik az ország pénzforgalmából.

Lakossági állampapír – drága, de…

Ha a legnépszerűbb Magyar Állampapír Plusz (MÁP+) vagy a második legnépszerűbb Prémium Magyar Állampapírt (PMÁP) nézzük, akkor évi átlagosan 5 % körüli kamatozást azonosíthatunk. Értelemszerűen ez jóval drágább forrásbevonás, mint általában véve és a konkrét esetben i a devizakötvény kibocsátása.

Lényegében azonban ez az egyetlen hátrány. Nagy előny, hogy a lakosság felé békeidőben és válság esetén is jóval kevésbé kockázatos eladósodni, hiszen nem jellemző a hirtelen, gyors forráskivonás. Devizakockázat sincs, hiszen forintban kell visszafizetnie az államnak az adósságát; az állam a saját pénznevében nem is tud alapvetően csődbe menni, hiszen jegybanki segítségével előteremtheti a szükséges mennyiségű forintot. Itt jelen van az, ami a devizakötvénynél nincs: a lakosság által begyűjtött kamatok visszakerülnek a gazdasági körforgásba, és ezek bizonyos része a fogyasztási adók révén vissza is áramlik az államkasszába.

Látható, hogy mindkét típusú finanszírozásnak vannak előnyei és hátrányai is; ebből a szempontból nem rossz döntés, hogy Magyarország mindkettővel él.