Nemcsak a magyar építőipar van nehéz helyzetben. A kereslet visszaesése, a finanszírozási költségek emelkedése és az növekvő költségszint – globális jelenségek. A KPMG – a világ legnagyobb építőipari cégeinek bevonásával készült – kutatásában a válaszadók fele mondta, hogy a projektjeik egy része nem akkor, és annyiért készül el, ahogyan azt előzetesen kalkulálták. A megoldás a fentiek elkerülésére például a kockázat-elemzés, a jobb tervezés, az új technológiák alkalmazása és a hatékonyság növelése.

„A jövő gyorsabban változik, mint a jelen, ezért egy olyan hosszútávra tervező szektornak, mint az építőipar, mindenki másnál többet kell foglalkoznia azzal a kérdéssel, hogy mi lesz az elvárás az általuk elkészített építményekkel szemben 10-20 éves időtávon” – mondta Dános Pál, a KPMG ingatlanpiaci tanácsadó részlegét vezető associate partnere a társaság mai sajtóbeszélgetésén.

Hasonlóan látja a helyzetet Tóth Attila, a CÉH Tervező, Beruházó és Fejlesztő Zrt. elnöke. Szerinte a világgazdaság egészéhez hasonlóan az építőiparban is egy új rend kialakulásának kezdeti fázisaiban vagyunk. A megfelelési irányok megváltoztak, a digitalizáció, a fenntarthatósági kritériumok, a technológia fejlődése átírta a jövőről alkotott képünket, mint ahogyan átíródott a piac és annak követelménye, de szélesebb értelemben az építőipar kultúrája is. „Ennek megfelelően az építőiparnak új jövőképre és új közös stratégiára van szüksége, ami iránymutatást ad a szakmának” – véli az elnök.

A szektor a jelenlegi helyzetben is sok bizonytalanságot rejteget. A COVID, az infláció és a háborús hatások erős alkalmazkodási kényszert hoztak, miközben az ESG-nek való megfelelés és az innováció is időről időre újra írja a forgatókönyveket. „A KPMG kérdéseire válaszolva a világ legnagyobb építőipari cégeinek fele számolt be olyan projektekről, amik nem készültek el időben, vagy az eredeti költségvetési terveken belül” – mondja Dános Pál.

Az okok szerteágazóak, de az ágazat szereplői akkor gondolkodnak jól, ha nem azzal foglalkoznak, amire nincs ráhatásuk (pl. energiaárak, építőanyagárak, csökkenő kereslet, dráguló finanszírozás), hanem azzal, amire van. A KPMG Global Construction Survey tanúsága szerint ezzel az ágazat szereplői is tisztában vannak. A szektor előtt álló legfontosabb feladatok között a legtöbben (83 százalék) a fejlesztési becslések pontosságát, a kockázatok porlasztását, a szerződéses biztosítékok újragondolását (78 százalék), valamint az innovatív technológiák alkalmazását (72 százalék) jelölték és 71 százalékuk vélte úgy, hogy nem érdemes spórolni a tervezésre fordított időn.

A tervezés fontosságát támasztják alá a megkezdett és tervezett innovációs fejlesztések is.  A legtöbben a BIM (döntéstámogató épületinformatikai megoldások) és a PIMS (projektmenedzser rendszerek) költik és költenék a fejlesztési forrásokat, de új elemként megjelent az innovációs palettán az előregyártott szerkezetek használata is. „Ez utóbbi nemcsak a tervezhetőséget, de bérlők és a vásárlók modularitás iránti igényét is jobban kielégítő technológiává nőheti ki magát, amely nagyban hozzájárulhat az ágazat karbon lábnyomának csökkenéséhez is” – mondta erről a beszélgetés felvezetőjében Dános Pál.