Az elmúlt hónapok egyik slágertémája Magyarországon a gazdaság iránt érdeklődők körében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris szigorítása. Nagyon régen volt ugyanis példa a kamatok emelésére hazánkban, ráadásul az ezt kiváltó inflációs nyomás is közel egy évtizede nem látott mértéket öltött. Emellé tartozik még a forint árfolyamának kérdése, amely szinte mindenkit érint közvetetten vagy közvetlenül, és szorosan egybekapcsolódik a jegybanki döntéshozatallal. A tegnapi kamatdöntés tükrében érdemes áttekinteni, hogy mi is zajlik ma Magyarországon az infláció és a jegybanki politika terén.
Egyszer csak elszaladt az infláció
A történet kezdete nagyon nehezen meghatározható, ugyanis alapvetően nem volt alacsony az infláció Magyarországon – ahogyan erre a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László is utalt a minap. Az infláció azonban kis mértékben segíti a gazdaságot (fogyasztásra, hitelfelvételre ösztönöz), így különösebben nem merült fel a szigorítás szükségessége jegybanki oldalról, ráadásul a költségvetési politikát is a kifejezetten erős stabilitás jellemezte. A forint bár trendszerűen, lassanként gyengült, de ez nem okozott problémát, hiszen az exportot (ami igen kiemelt szerepet tölt be az ország gazdaságában) ez a hatás is erősítette.
Aztán jött a koronavírus-válság. A forint összeomlott, és azóta sem tudott visszatérni a járvány előtti szintekre, de ami a nagyobb probléma, hogy a gazdaság is óriásit zsugorodott szinte az egész világon. Értelemszerűen a fiskális és monetáris politika a megroggyant gazdaság segítségére sietett, eszközök hadával sorakoztak fel a lezárás okozta recesszióval szemben. És ahogy a világ számos helyén, Magyarországon is sikerrel jártak: a GDP már előzi a járvány előtti utolsó negyedév szintjét, és a munkaerőpiac is gyakorlatilag teljesen helyreállt.
A helyzet azonban az, hogy ez túl gyorsan történt inflációs szempontból, és a rengeteg fiskális beavatkozás és segítség begyújtotta a gazdaság, a bérek rakétáit. A lezárások alatt felhalmozott megtakarítások is keresletté váltak, ami csak rátett egy lapáttal a pénzben úszó gazdaságra. A gazdasági nyitás után tehát a kereslet és a bérek rohamtempóban kezdtek emelkedni, ezzel felhajtva az árakat is. A gyors gazdasági és munkaerőpiaci kilábalásért tehát magas inflációval fizetünk.
Lépni kellett
A jegybank fő mandátuma az árstabilitás megőrzése, nem nézheti tehát tétlenül, hogy az infláció gyakorlatilag elszalad. A legbiztosabb lépés a pénzromlás ütemének lassításának érdekében a monetáris szigorítás, annak igazából teljes eszköztára. Ha a magasabb kamatokon, vagy a kevesebb gazdaságba juttatott pénzmennyiségen keresztül hűthető a gazdaság, akkor az árszínvonal is kisebb mértékben fog nőni. Az 5 % fölé kúszó infláció miatt a jegybank májusban meghirdette a szigorítást Virág Barnabás MNB alelnök szavain keresztül, majd júniusban kamatemelési ciklusba kezdett. Hónapokig a 30 bázispontos szigorítás volt a meghatározó, szeptemberben azonban 15 bázispontot emeltek csupán az alapkamaton. Emellett azonban jöttek egyéb szigorító intézkedések, mint a forint swapok lassú kivezetése, valamint az állampapír vásárlási program csökkentése.
Így érkeztünk el az októberhez, amikor mindent felülmúló inflációs adat jött: szeptemberben 5,5 %-kal nőttek az árak az egy évvel korábbihoz képest. Ráadásul a fiskális politika továbbra is erősen gazdaságot serkentő üzemmódban van, és az energiaárak emelkedése is nehezíti az infláció letörését – utóbbit Varga Mihály pénzügyminiszter is kiemelte egy nyilatkozatában.
Hosszú harc lesz
Az MNB Monetáris Tanácsa tegnap szintén 15 bázisponttal emelte meg az alapkamatot, nyilatkozatában pedig felhívta a figyelmet a felfelé mutató inflációs kockázatokra. A jegybank tehát továbbra is küzd, de Virág Barnabás alelnök is elismerte, hogy ez nem egy könnyű harc: nagy eséllyel 2022 végére fog csak 3 % köré csökkenni az infláció a szakember szerint. Azt is megtudtuk tőle, hogy decemberig várhatóan marad a 15 bázispontos szigorítási tempó, az év végén azonban átértékelhetik az akkori folyamatokhoz mérten a szigorítás mértékét.
Egyértelműnek tűnik tehát lassan, amitől korábban is lehetett tartani: tartósan magas marad az infláció Magyarországon. A jegybank eltökéltsége sokat fog számítani, hiszen a központi bankoknak van egyedül hatékony eszköztára az árstabilitás elérésére; igaz, a fiskális lazítások sora nehezíti a küzdelmet.
Forint – nem áll jól a szénája
A forint árfolyama szempontjából az erős szigorítási üzenetek jól hatottak, sőt, augusztus során egészen régen látott erősödési hullámot volt képes felmutatni a magyar fizetőeszköz. Úgy tűnik azonban, hogy ingatag lábakon állt az erősödés, ugyanis most újabb féléves mélypontra esett a forint az euróval szemben. Az ok, hogy bár az alapkamat nő, a piacok számára éppen a fentiek tükrében nem biztatók az inflációs folyamatok, illetve az árstabilitás eléréshez vezető hosszú út is bizonytalanságot kelthet. Fontos azonban tudni, hogy a szigorítás nélkül valószínűleg még gyengébb lenne a forint, így nem mondható, hogy ne gyakorolna hatást az MNB politikája a forint piacára. Nagy kérdése a következő heteknek, hogy végül az MNB hosszútávfutását hogyan értékelik a befektető. Ha az EUR/HUF kurzus képes lenne újra hosszabb időre a 360-as szint alá süllyedni, akkor akár további erősödésre is számíthatunk; a mostani gyengülési hullám azonban nem kizárt, hogy újabb mélypontokra sodorhatja a fizetőeszközünket.
Legnézettebb Tartalmak
