Az elmúlt lassan egy év egyik legforróbb gazdasági témája a fejlett világban megemelkedett infláció. A pénzromlás növekvő mértéke ráadásul egyáltalán nem egy elvont, kizárólag gazdasági szaklapok hasábjaira tartozó téma, hiszen egytől egyig érezzük a saját pénztárcánkon az elszálló árakat. Magyarországon nem kiugróan magas az infláció, ha például a többi európai uniós tagállamhoz, vagy ha az Egyesült Államokhoz viszonyítjuk. Valószínűleg ez azonban nem vigasztal minket, amikor szomorúan sétálunk el a pénztártól, már megint egy kicsit nagyobb végösszeget mutató blokkal. A rossz hír az, hogy az infláció tényleg akkora probléma, mint tűnik – de a hiánya sem sokkal jobb.

Szegények adója

Az inflációval kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma, hogy mindenkit egyformán érint. Annak is drágább lett a tejföl és a használt autó, aki havi 250 ezer forintot keres, és annak is, aki 1 millió forintot. Míg a mostani, 9 % feletti infláció az utóbbinak csak néha napján némi mérgelődést okozhat, addig előbbinek a létfenntartását nehezítik meg az elszálló árak. Ezért is szokás a pénzromlást a szegények adójának nevezni, hiszen minél kevesebbet keres valaki, annál súlyosabban érinti őt a probléma.

Ráadásul a bérnövekedés sokszor csak késve követi az inflációt; akinek a napi élelmiszer megvásárlása is gondot jelent, az nehezen vigasztalódik azzal, hogy előbb utóbb a fizetése is emelkedni fog. Tovább tetézi a problémát, hogy az infláció önmagát is képes gerjeszti, erre az egyik jó példa az előbb említett ár-bér spirál. Másrészt az infláció nagyjából akkora lesz, mint várjuk. Ha úgy gondoljuk, hogy kéne venni egy autót, de az csak drágább lesz, akkor érdemes most megvenni. Ha már sokan gondolkodnak így, akkor megnő a kereslet az autókra, ami miatt valóban fel is megy az áruk. Az inflációs várakozások tehát maguk is gerjesztik a folyamatot, és minél inkább bevásárlunk amiből lehet a drágulás miatt, annál drágább is lesz minden. Nem véletlen tehát, hogy a kormányok intézkedéseket hoznak, ami fékezi az inflációt – kevés dolog zavarja ugyanis jobban a lakosságot, mintha egyre többet és többet kell fizetnie ugyanazon termékekért.

Szorongatja a gazdaságot

A gazdasági működés szempontjából sem túl jó, ha nagyon magas az infláció. Jóval kevésbé lesz ugyanis tervezhető a vállalatok számára a működés. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire nehéz építőipari vállalkozást indítani, ha az acéllemezek ára heti szinten változik, olyannyira kiszámíthatatlan az inflációs környezet.

Ha ez nem lenne elég, a magas infláció ellen a jegybankoknak fel kell, hogy lépjenek a fenti káros hatások miatt. Ez pedig kamatemelést jelent, ami miatt a finanszírozás válik drágábbá. Közvetlenül tehát középtávon már a hiteleseknek sem jó az elszaladó infláció, ha ez elszaladó kamatokat hoz maga után. Arról nem is beszélve, hogy éppen emiatt csökkenni fog a gazdasági teljesítmény, ami már úgyszintén negatívan érint mindenkit.

Az sem jó, ha nincs

A fentiek alapján az inflációról az lehet a véleményünk, hogy ez a legrosszabb dolog a világon, ami történhet egy ország gazdaságával. Valóban, azonban ez csupán a magas inflációra igaz, az alacsony mértékű pénzromlásra egyáltalán nem. Az infláció ugyanis nem ellenség, hanem inkább egy se veled-se nélküled kapcsolat, amelynél nagyon szűk az a sáv, ahol mindenki jól jár és nem keletkeznek károk a gazdasági folyamatokban.

Ha nincs infláció, vagy esetleg defláció van (tehát csökkenek az árak), akkor meg éppen mindenki elhalasztja a kiadásait. Nem éri meg beruházni, vásárolni, ezáltal a gazdaság motorját, a fogyasztást csökkenti a deflációs környezet. Ez pedig a gazdaság lendületét veszi el, ami még nagyobb deflációhoz vezethet – az ördögi kör lehetősége tehát itt is megvan. Természetesen van ennek ellenére jó megoldás az infláció mértékére is, a jegybankok jellemzően 2-3 %-os éves inflációt tartanak ildomosnak. Ettől most igen messze vagyunk, így a fenti hatások kiküszöbölésére szigorítanak is a központi bankok a monetáris kondíciókon.

Címlapkép forrása: Shutterstock