Forint, a mi pénzünk

A forint hazánk fizetőeszköze, jelenleg egyhuzamban 1946. augusztus 1-je óta folyamatosan. Immár tehát több, mint 74 éve használjuk hivatalos fizetőeszközként a forintot, az idős korosztály kivételével valóban már ebbe nőtt bele mindenki. A szocializmus alatt még 1 forintért lehetett enni egy gombóc fagyit, és akinek volt egy piroshasúja, azaz egy 100 forintosa, az bizony mindenre meghívhatta a barátait a strandon. Régi, szép idők voltak ezek, de aztán beindult a rendszerváltás után az erőteljes infláció, és a piros százas hatalmát lassan a barna ötezres Széchenyi István gróf képével, majd a Deák Ferenc képével ellátott húszezres vette át. Azóta új címlet nem került bevezetésre, bár 2014-től kezdődően új bankjegysort kaptunk a jegybanktól, azóta pedig már csak ezekkel az új, színesebb bankókkal fizethetünk.

Mióta 2002-ben fizikai formában is bevezetésre került az euró, van két téma, ami érdekes módon a közgazdaságtudományok iránt nem feltétlenül érdeklődő nagyközönséget is időről időre foglalkoztatja: az egyik, hogy mennyit ér a forint az euróhoz képest, a másik, hogy mikor lesz nálunk euró, ha lesz egyáltalán?

A nagy euró(árfolyam) kérdés

Az euró árfolyamát persze nem követi mindenki napi szinten, de az éves nyaralás, a külföldi fizetés, vagy a bécsi karácsonyi vásár miatt azért mindenkinek van a fejében egy kép arról, hogy mennyit is ér egy euró. A 2000-res évek elején nagyon rövid ideig 250, aztán egy rövid ideig a válság előtt kevesebb, majd 280 volt ez a szám. Végül 2012 óta körülbelül rászoktunk a 300 forintos gondolatra, mert évekig ekörül ingadozott a forint. Az utóbbi 1 évben már a 310-320 forintos árfolyam volt az igazi, ha valaki számolgatni kezdett, a vírusválság óta pedig áttértünk a 350, 360-as számra.

A forint tehát jelentősen gyengül, lényegében minden időtávon nézve.  Ez természetesen sokaknak rossz (nyaralni vágyók, külföldi terméket vásárló lakosság, importcégek, devizaadósság, stb.), sokaknak pedig jó (költségvetés, exportcégek, hazai termelők stb.). Mégis, a közvélekedés azért az, hogy a nagyon gyenge forint nem jó; ez valóban így igaz, csak nem igazán tudjuk, hogy mi is pontosan az a nagyon gyenge forint, ami már tényleg nem jó. Addig is, gyakran felmerülő kérdés, hogy be kellene vezetni az eurót, és ezzel már meg is szűnne a gyenge forint problémája.

Az euró bevezetésének számos egyszerű és bonyolult előnye van a könnyebb összehasonlíthatóságon keresztül az árstabilitáson át a külföldi befektetők szemében történő fejlődésig. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, teljesítenünk kell a bizonyos maastrichti kritériumokat, ami feltétlenül már nem is okozna olyan nagy problémát.

Nem csak előnyei vannak

Az euró bevezetésével kapcsolatos aggályokat két részre bonthatjuk. Az egyik részük arra hívja fel a figyelmet, hogy nem igazán vagyunk hasonló gazdasági szinten, mint például Németország vagy Franciaország, így a közös monetáris politikának számtalan veszélye lehet. Például, lehet, hogy bizonyos alapkamat Németországnak jó, de nekünk már nem; lehet, hogy bizonyos infláció a franciáknak megfelelő, de magyar szempontból máshogy kellene mozognia az Európai Központi Banknak. Ezeket a problémákat láthatjuk például a déli és az északi országok közti különbségeknél is.

A probléma másik része is az elsőhöz kapcsolódik, de kicsit más. A kérdés az, hogy fel akarjuk-e adni a jegybanki függetlenséget? Illetve: jó-e, ha feladjuk? Nem mi dönthetnénk az alapkamatról, illetve nem értékelhetnénk le a fizetőeszközünket, így a nemzeti jegybank elveszítené két legfőbb eszközét, amivel a gazdaságot védheti. Persze, az, hogy jobb-e, ha ez az EKB kezében van, meglehetősen érdekes kérdés, és időben változó; nem is eldönthető. Emiatt az euró bevezetése ellen mindig lehet majd érvelni, bár mellette is lehet „spekulatívabb” érveket felhozni. Ilyen az is, hogy fontosabbá válnánk az EU számára, és biztosan megmentenének minket is, ahogyan a görögöket, ha baj van, mert nem kockáztathatják az euró jövőjét. Ez valószínűleg így is van, ahogy láthattuk a déli országok esetében az elmúlt 8-10 évben, de erre alapozni önmagában azért nehézkes lenne.

Akarjuk mi ezt?

A másik kérdés, amellett, hogy tudjuk-e (valószínűleg inkább igen, ha félretesszük a járvány hatásait), és amellett, hogy jó-e (ezt nagyon nehéz eldönteni), az, hogy akarjuk-e? És az erre adott válasz meglehetősen rövidre is zárja a kérdéskört. Az euró bevezetésével kapcsolatban sok céldátum volt már, ha az első valóra válik, akkor már több, mint 10 éve euróval fizetnénk. De ha a második vagy harmadik, akkor is mostanra hozzászokhattunk volna már az épületekkel díszített bankjegyekhez a pénztárcánkban.

Varga Mihály pénzügyminiszter néhány héttel ezelőtti nyilatkozata szerint nincs céldátum az euró bevezetésére, ezzel megerősítette a kormány korábbi álláspontját. A másik jelentős szerv, a Magyar Nemzeti Bank is hasonlóképpen vélekedik: Matolcsy György jegybankelnök sem nyilatkozott pozitívan általánosságban az euróról nem régi írásában. Amíg viszont az akarat nincs az euró bevezetésére, addig sok esély sem mutatkozik; pláne, hogy valóban nem egészen egyértelmű, hogy nyernénk-e az euróval, vagy nyernénk-e annyit, amennyiért már megérné elgondolkodni az önálló monetáris politika feladásán. Addig viszont marad továbbra is a számolgatás, és az árfolyam figyelése, ahol szintén nem egyértelmű, hogy minek is örüljön az ember.

www.bet.hu www.azuzlet.hu