Londoni pénzügyi elemzők egybehangzó véleménye szerint a globalizáció megtorpanása és a dollár elsődleges globális tartalékvaluta-szerepének gyengítését célzó törekvések ellenére az amerikai fizetőeszköz a belátható jövőben megőrzi domináns világkereskedelmi súlyát.

Az egyik legnagyobb londoni központú globális elemzőműhely, a Capital Economics kedden bemutatott átfogó tanulmányában megállapítja, hogy az 1990-es és a 2000-es évek világgazdasági globalizációs folyamata mára véget ért, és a világ két tömbre oszlik: az egyikben az Egyesült Államokhoz, a másikban a Kínához igazodó országok lesznek.

A folyamatot kísérő érvelés szerint Kína – azzal párhuzamosan, hogy egyre több gazdaságot vonz saját övezetébe – egyre inkább törekszik majd arra, hogy ezen a csoporton belül jüanban számolják el a külkereskedelmi forgalmat. Több ok is van azonban annak feltételezésére, hogy ez nem gyakorol majd olyan drámai hatást a dollárra, mint ahogy azt sokan jósolják.

Az egyik ok az, hogy jóllehet a vita jelentős része a dollár elsődleges globális tartalékvaluta-szerepére összpontosul, az amerikai fizetőeszköz pénzügyi és geopolitikai befolyása elsősorban a nemzetközi tranzakciókban meglévő domináns súlyából ered – áll a Capital Economics keddi helyzetértékelésében. A ház idézi a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) folyamatos felméréseit, amelyek szerint tavaly a devizapiaci tranzakciók 88 százalékát dollárban számolták el – ez az arány a BIS-felmérések kezdete, vagyis az 1980-as évek óta szinte változatlan -, miközben a kínai jüan súlya ezekben a tranzakciókban alig 5 százalék. Mindemellett a kínai befolyási körhöz igazodó országok egymás közötti kereskedelmi forgalmának értéke a világkereskedelem 6 százaléka, az amerikai gazdasági szférához igazodó országoké több mint 80 százalék, és az utóbbi országcsoport kereskedelmét túlnyomórészt továbbra is dollárban számolják el.

A Capital Economics tanulmánya szerint Kína magas hazai megtakarítási rátája azt is jelenti, hogy a kínai folyómérleg-egyenleg jelentős többletekre hajlamos, és ez – a Kínában érvényes tőkekorlátozásokkal együtt – szintén az ellen szól, hogy a jüan tartalékvalutaként a dollár komoly riválisává válhasson. Ahhoz, hogy a kínai fizetőeszköz más jegybankok számára jelentős nemzetközi tartalékként szolgálhasson, Kínának nagy mennyiségű, jüanban denominált, biztonságos, likvid és konvertibilis befektetési eszközzel kellene ellátnia a világot, ehhez azonban arra is szükség lenne, hogy a kínai kormány feladja a hazai gazdaság felett gyakorolt politikai ellenőrzés nagy részét – áll a Capital Economics kedden Londonban bemutatott tanulmányában. Hasonló következtetésekre jutott friss helyzetértékelésében egy másik tekintélyes londoni elemzőműhely, az Oxford Economics is, „eltúlzottnak” nevezve azokat a kijelentéseket, hogy visszaszorulóban lenne a dollár tartalékvalutaként betöltött globális szerepe.

Az Oxford Economics elemzői is azt emelik ki tanulmányukban, hogy a dollár globális pozícióját a tartalékvaluta-szerepnél sokkal több tényező határozza meg, és ezek között kulcsfontosságú a világkereskedelmi forgalom elszámolásán belüli súlya. A ház kimutatja, hogy a kereskedelmi számlázásokhoz használt fizetőeszközök között a dollár aránya az 1998-2019-es időszak átlagában folyamatosan, gyakorlatilag egyenes vonalat követve 60 százalék körül jár. Az egyetlen kivétel Oroszország, amely már 2008 óta törekszik arra, hogy eltávolodjon a dollártól, de Oroszország „kispályás játékos” a világkereskedelemben: súlya mindössze másfél százalék a globális áru- és szolgáltatásexporton belül – áll az Oxford Economics elemzésében.

Borítókép forrása: Shutterstock