2024 április 16

Tarlós még gondolkodik a folytatásról

Tarlós István hangsúlyozta, hogy az új városüzemeltetési modell beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a Budapesti Városüzemeltetési Központ, amelyhez a közszolgáltató cégek tartoznak, jelentős megtakarításokat ért el, a Budapesti Közlekedési Központ pedig mintegy 50 milliárd forintnyi támogatást szerzett mostanáig.

Úgy fogalmazott, 2010-ben csak egy rosszul előkészített 4-es metró beruházás maradt a városra a 2013-ig tartó uniós finanszírozási ciklusra, így most sorozatban készítik elő a projekteket, hogy a 2014-ben nyíló alapban akár „máról holnapra” lehessen pályázni. Ezek között említette a földalatti felújítását és járműcseréjét, a gödöllői HÉV pályafelújítását, annak a 2-es metróval való összekötését, a csepeli és a ráckevei HÉV összekötését és becsatlakoztatását az Astoriáig, a villamos- és autóbuszprojekteket. Kiemelte, hogy az előkészítő munkákat hárommilliárd forinttal támogatja a kormány.

Megvalósul az 1-es és 3-as villamosprojekt, a budai fonódó villamoshálózat, és „nagy nehézségek árán” befejezik a 4-es metrót – mondta, utóbbi kapcsán megjegyezve: a műszaki problémáknál a pénzügyi, jogi vetületek súlyosabbak. A Siemens céggel tart az egyeztetés, de veszteség nélkül nem lehet „megúszni”; a cél a korábbi, Budapestre nézve hátrányos szerződésből fakadó kár- és kötbérigény megfelezése, de így is több 10 milliárd forint lesz.

A BKV gazdálkodása kapcsán azt mondta, álláspontja szerint a cég középtávú működése a kormánnyal közösen finanszírozható, ugyanakkor az adósságállomány miatt 2015 végére a közösségi közlekedés ismét kritikus helyzetbe kerülhet, ha a főváros nem jut új bevételekhez.

Kifejtette: noha a 2004 és 2010 között felhalmozott 62 milliárd forintos adósságot sikerült kilenc bankkal refinanszíroztatni, azok csak haladékot adtak. Az adósságállományból 2015-ben 51 milliárd forint jár le, amire van állami garancia, de ez nem megoldás – mondta, hozzátéve, a városrészek érdekei nem írhatják felül Budapest érdekeit, mert annak az állam is súlyos kárvallottja lehet.

Tarlós István fontosnak nevezte, hogy megoldották az Alstom-szerelvények ügyét, a legnagyobb sikernek pedig a Fővárosi Vízművek kisebbségi részvénycsomagjának visszavásárlását tartja. A városvezetést továbbra is foglalkoztatja a stratégiai fontosságú társaságok visszaszerzése, jelenleg a vegyes tulajdonú Fővárosi Csatornázási Művek ügyét mérlegelik.

Szólt arról is, hogy megkezdődött a Közraktárak, vagyis a CET-beruházás kivitelezési hibáinak kijavítása, az épület a város birtokába került, és „keserves” tárgyalásokon sikerült visszaszerezni 21 milliárd forintot abból a 31 milliárdból, amelyet a szerződés szerint a városnak ki kellett volna fizetnie az ehhez képest mindössze nyolcmilliárd forintos beruházásért.

A további projekteket sorolva elmondta: számos városrészben „valódi kerékpárutakat” építettek, megindult a Széll Kálmán tér felújításának tervezése, még e ciklusban megkezdődik a római-parti árvízvédelmi mű kivitelezése, folytatódik a Budapest szíve program, és megkezdik az óbudai gázgyár rehabilitációját.

Arról is beszélt, hogy a Belügyminisztériummal és a Máltai Szeretetszolgálattal közös „társadalmi megbékélés” program eredményeként jóval kevesebb hajléktalan él közterületen, az érintettek emberibb körülmények közé kerültek, s mintegy 4-500 embert rendszeresen foglalkoztatnak a fővárosi közszolgáltató cégek. Az elmúlt télen három új szállót adtak át, s napokon belül pedig megnyitják a negyedik intézményt, a Szabolcs utcában.

A kórházak központi irányítását, az általános iskolák és szakiskolák állami kézbe adását a főpolgármester jó lépésnek tartja, a gimnáziumok esetében azonban azzal „messzemenőkig nem ért egyet”. Szerinte azoknak az önkormányzatnál kell maradniuk, mert a patinás gimnáziumok öregbítik a város hírnevét. Jelezte: tart attól, hogy nemcsak a normatívát fogja „elvinni” az állam.

A kulturális szférában a mecenatúra fejlesztése mellett érvelt, mert a pénzhiány miatt nehezen működnek a színházak, a mozikra még kevesebb jut, az egyetlen megbízhatóan gazdálkodó intézmény a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és annak hálózata. Kitért arra, 14 színház közül kettőnek az élén volt változás, a József Attila Színházban ennek gazdasági oka volt, s egy év alatt talpra állt az intézmény.

Az Újszínházra utalva úgy fogalmazott: van egy „megengedő, ultraliberális réteg”, amely szerint csak akkor van demokrácia, sokszínűség, ha ők irányítanak és a „rózsaszín különböző árnyalatai vannak jelen”. Ebből vannak a feszültségek – folytatta -, s ha tényleg sokszínű, nem csak egyféle irányultságú színházra van igény, akkor nem baj, ha a vezetés „heterogénebb”. Közölte: szeretné, ha Budapesten magyar és külföldi klasszikusokat játszanának klasszikus rendezésben, ennek bázisa lehet az Újszínház.

Tarlós István szerint nem tart ott a város, ahol mostanra tervezte: ennek egyik oka „a kommunikáció torzulása”, a másik pedig, hogy többet szeretett volna kiszakítani Budapest számára a központi büdzséből. Azt mondta: a mostani munka a következő ciklusban érne be, s pislákol benne valami a jövőt illetően, a döntése azonban függ mások mellett attól, mekkora súlya lesz a fővárosnak, mennyi ambíciója lesz, továbbá hogy mit tervez a Fidesz és a miniszterelnök.

Leszögezte: semmilyen más politikai formációval nem tudja elképzelni az együttműködést. Emellett megjegyezte, hogy a személyére vonatkozó közvélemény-kutatási adatok jelenleg biztatóak, s az újraindulásra vonatkozó döntése ezen felmérésektől is függ majd.