Egy másik dimenzióban talán, de mintha láttam volna ezt a furcsa körforgást. Kilép az egyik vezető, helyébe lép a másik, a másik helyébe az egyik. A bevált, a jól ismert, a kiszámítható, az elvhű…, és folytathatnám a jelzők sorát.

A deja vu érzés ma reggel tört rám, amikor szembesültem, az egyébként már jó ideje világos ténnyel, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter becsukja maga után az ajtót, és átköltözik a Magyar Nemzeti Bank épületébe, helyébe viszont Varga Mihály lép a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Jól ismert arcok a politikai közéletből.

Olvastam az értékeléseket, figyeltem a híreket, s akkor hirtelen megvilágosodott az elmém. Kontraszelekció, így hívták ezt annak idején, abban a bizonyos másik dimenzióban. Én azonban nem állok be a politikusokat szapulók táborába. Már csak azért sem, mert tényleg: az egyik szemem sír, a másik meg nevet.

Másként megfogalmazva örülök, hogy távozik a gazdaság éléről Matolcsy György, mert reménykedem abban, hogy a megannyit hangoztatott unortodoxiát végre a gazdasági reálpolitika váltja fel, amelyre esély lehet – pártkötődése ellenére – egy olyan mérsékelt szakértő személyiségnek a jelenléte, mint Varga Mihály. Bizakodom amiatt is, hogy Matolcsy György, és az általa vezetett intézmény csak közvetve szólhat bele a magyar gazdaság ügyeibe. Remélem ugyanakkor, hogy a kompromisszumosabb Varga Mihálynak sikerül végre szót érteni a nemzetközi szervezetek mellet saját pártjával és annak vezetőségével is.

Persze sír is a szemem, mert arra gondolok, hogy most még milyen jó helyen van az a sokmilliárdos tartalék a nemzeti bankban. Az új seprű jól seper, nehogy eszébe jusson szükség esetén ez ügyben esetleg sepregetni valakinek – netán unortodox elképzelések alapján – a nemzeti pénzintézetben.

Leginkább viszont amiatt potyognak a könnyeim, mert arra gondolok, mi is vár Varga Mihályra a gazdaság élén? Ezek jutnak hirtelen eszembe: legutóbb 3 százalékot közelítő gazdasági csökkenés, 11 százalék közelében állomásozó munkanélküliség, a beruházások 5,2 százalékos csökkenése, zuhanó ipari termelés, fenyegető infláció. Jujj, inkább nem is folytatom a sort.

Talán annyi nyugtathat meg, amit maga a miniszterelnök is mondott, Matolcsy György jelölésekor : „Átnéztem, hogy Járai Zsigmond jegybankelnöksége idején kik voltak Magyarország pénzügyminiszterei és gazdasági miniszterei. László Csaba, Veres János, Draskovics Tibor, Oszkó Péter, Bajnai Gordon is voltak és azt láttam, hogy, amennyiben a teljesítményt vesszük alapul, csak egy olyan van, aki képes volt csökkenteni az államadósságot és csökkenteni a hiányt”- mondta Orbán Viktor, majd hozzátette, hogy a teljesítmény Matolcsy Györgyöt igazolja.

A lista azonban mintha hiányos volna. A hiánycsökkentés említésénél még Matolcsy mellett nem ártott volna megemlíteni az országot, amely lakosai kinyögték és kinyögik az áthárított különadók, sorozatos megszorítások, tranzakciós illetékek, új adók és egyebek következményeit. Ezt talán még hozzá kellett volna tenni Matolcsy teljesítményéhez.

Most azonban örüljünk kedves polgártársnők, kedves polgártársak, kedves barátaim! Új időszámítás érkezik el 2013-ban. A gazdasági fordulat éve köszönt ránk. Régi-új arcokkal.