A helyzet komolyságát mutatja, hogy augusztusban mindhárom nagy hitelminősítő intézet – az amerikai Moody’s és a Standard & Poor’s (S&P), illetve a londoni Fitch Ratings – rontott az euróövezeti ország államadós-besorolásán. A Moody’s a múlt héten három fokozattal, az eddigi A2-ről – a köztes A3 és Baa1 osztályzatok kihagyásával – Baa2-re rontotta a szlovén államkötvények besorolását, és az új minősítésen is további osztályzatrontás lehetőségére utaló negatív kilátást hagyott érvényben.

A világ legnagyobb hitelminősítő csoportja a lépés fő okaként a szlovén bankrendszer növekvő problémáit nevezte meg, amelyeken szerinte az ország nem tud úrrá lenni. A szlovén állami bankok túlnyomórészt az építőiparon végigsöprő csődhullám következtében kerültek szorult helyzetbe. Az elmúlt egy évtizedben az állami pénzintézetek nagyvonalúan finanszírozták a hazai építő- és ingatlanszektor hirtelen fellendülését, aztán amikor a világgazdasági válság miatt hirtelen vége szakadt a konjunktúrának, nem törlesztett hitelek garmadájával találták szemben magukat. A késedelmes hitelek mértékéről egyelőre nincs pontos adat. Annyi bizonyos, hogy egyedül a Nova Ljubljanska Banka (NLB), az ország legnagyobb bankja 1,5 milliárd euró késedelmes követeléssel küzd. Joze P. Damijan szlovén közgazdász becslése szerint összesen 6-8 milliárd euróra tehető a szlovéniai bankrendszer nem teljesítő kinnlevősége.

A Fitch Ratings, a legnagyobb európai hitelminősítő, amely utolsóként rontott a szlovén államadós-besoroláson, értékelésében abból indul ki, hogy a szlovéniai pénzintézeteknek további 3,5 milliárd euró tőkére van szükségük elfogadható fedezeti tartalék képzéséhez. A szlovén államnak a két legnagyobb hazai bank többségi tulajdonosaként így 2,8 milliárd euróval kellene kisegítenie a bankszektort, ami a GDP 8 százalékának felel meg. A szlovén kormány az ország szuverén adóskockázati besorolásának visszaminősítését nem tartja indokoltnak.

A ljubljanai pénzügyminisztérium a múlt héten meglepőnek nevezte a leértékelést, mivel szerinte az ország, illetve bankszektorának az állapota nem hasonlítható össze az euróövezeti válság olyan súlyos érintettjeivel, mint például Spanyolország. A veszélyre figyelmeztető jelek ellenére a bankok szanálása Szlovéniában még várat magára, de Ljubljana ígérete szerint szeptemberig kitalálják a megoldást a problémára. Korábban felmerült egy „rossz bank” létrehozásának ötlete, ezt azonban elvetették. (A „bad bank” arra hivatott, hogy állami pénzből megvásárolja a fontosabb bankoktól az elértéktelenedett eszközöket, és segítsen a megtorpant bankközi hitelezés fellendítésében.)

A bankszektor válságával egy időben Szlovénia gazdasági pangással is küzd. Az idei évben a GDP a kormány várakozásai szerint 0,9 százalékkal esik vissza, a Fitch azonban még ennél is rosszabbra, 1,1 százalékos teljesítmény-romlásra számít. Ráadásul a mostani gyengébb országkockázati besorolás néhány állami befolyás alatt álló vállalatra is kihatott: a héten leminősítették a Telekom Slovenije távközlési céget, a Triglav biztosítót és a Pozavarovanlnica Sava viszontbiztosítót is.

Ez csak egy része a problémának. A Germany Trade&Invest elemzése szerint a szlovén vállalatok a legeladósodottabbak közé tartoznak az EU-ban. Ráadásul az ország előtt áll számos szerkezeti reform, például a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás és a munkajog átalakítása. Ezekhez a jobbközép Jansa-kormánynak – a parlamentben szükséges kétharmados többség érdekében – meg kellene szereznie az ellenzék támogatását is, ám ennek egyelőre nyoma sincs.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kormánykoalíción belül is „áll a bál”. A Janez Jansa kormányfő vezette SDS és a Gregor Virant házelnök által irányított Polgári Lista között egyre inkább elmérgesedik a légkör. A két szövetséges párt vezetői a múlt hétvégén kölcsönösen elhalmozták egymást szemrehányásokkal és tanácsokkal. Az ingatag koalíciót a gazdasági szakértők többsége már kockázati tényezőnek minősíti.

A bécsi székhelyű nemzetközi gazdasági összehasonlító intézet (IIW) délkelet-európai szakértője, Vladimir Gligorov kétli, hogy a szlovén kormánynak sikerül elérni az idei évre kitűzött becsvágyó célt: a költségvetési hiány értékének a GDP 4 százalékára történő leszorítását (a deficit tavaly 6,4 százalék volt). Pedig az elemzés készítésekor az IIW nem vette figyelembe a bankszektor szanálásával járó több milliárd eurós kiadásokat. A fentiek tükrében könnyen lehet, hogy Szlovénia lesz a következő uniós tagállam, amely euróövezeti mentőövre szorul. Bár a ljubljanai kormány ezt a forgatókönyvet következetesen visszautasítja, néhány szlovén gazdasági szakértő már nem számol azzal, hogy az ország képes lesz saját erejéből kezelni a pénzügyi helyzetet.

Gligorov elsősorban szociál-pszichológiai okokban látja a mentőöv igénybevételének elutasítását. Mint mondja, a szlovénok – feltehetően a külső elnyomással szerzett történelmi tapasztalatokból kiindulva – allergiásan reagálnak, valahányszor az ország sorsát érintő döntések a határokon kívül, a lakosság feje fölött születnek meg. Ugyanakkor nagy trauma a szlovén nemzet számára a munkanélküliség drámai emelkedése: a jugoszláv korszakban, de még az önállóság elnyerése utáni első években is Szlovénia azon országok közé tartozott Európában, ahol a legmagasabb volt a foglalkoztatottság.