Ami persze úgy értendő, hogy az alap ennyi pénzt tartott különféle pénzügyi eszközökben. 2012 végén ennél majd háromszázmilliárddal volt tehetősebb az alap, de ez az összeg is elment  olyan kiadásokra, mint  a többi között a helyi önkormányzatoktól az állam által átvállalt hitelek részleges előtörlesztése, portfólió átadása az MNV-nek.

Elfogyott a magányugdíjpénztárakból származó vagyon

Summa summárum, nagyjából elillant az egykori nagyjából háromezermilliárd forint értékű, magánnyugdíjpénztári befizetésekből származó vagyon, amelyet a magyar állam szerzett meg, majd még 2011-ben átadott az alapnak. És, ami azóta fáj azoknak, akik esztendőkön át takarékoskodtak, bízván abban, hogy befizetéseik által egykor magasabb nyugdíjhoz juthatnak.

A nyugdíj ügye fejlettebb államokban is sok problémát okoz. De kinek is gond leginkább a nyugdíj? A kérdés egyáltalán nem költői. Különösen húsbavágó, ámde összetett kérdés ez egy olyan ,,fogyó” társadalomban, mint a miénk.  A nyugdíj ügye mindazonáltal elsősorban maguknak a nyugdíjasoknak a legnagyobb gond.

2012-ben Magyarországon nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban 2.869.026 ember részesült. Az átlagos nyugdíj ugyanebben az időszakban valamivel több mint kilencvenötezer forintot tett ki. Sok ez vagy kevés, azon lehet vitatkozni, tény azonban, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a létminimumot jelentő járandóság mértékét kicsivel a nyolcvanhatezer forint alatt húzta meg.

A járandóságok fizetése gond az államnak

Csukódik tehát az olló. Jóllehet a mostani politikai kurzus, rezsiharc címén programot hirdetett a lakosság kiadásának legjelentősebb részét képező energiaköltségek szinten tartására, csökkentésére, a nyugdíjasoknak azonban közismerten össze kell húzniuk magukat, vagy pluszt kell vállalniuk, ha megközelítőleg úgy akarnak élni mint aktív éveikben.

A nyugdíjak biztosítása gond magának az államnak is. Nem elsősorban azért, mert évente a költségvetés tekintélyes részét kell nyugdíjak és öregkori járandóságok címén kifizetnie. Hanem sokkal inkább azért, mert olyan környezetben kell mindezt tennie, amelyben egyéb, főként a nemzetgazdasággal összefüggő problémák nyomasztják. Merthogy a magánnyugdíj pénztárakból megszerzett gigantikus vagyon is ilyenekre, például adósságcsökkentésre ment el.

A dolgok nyugdíjas ügyben, zökkenőkkel ugyan, de látszólag rendben mennek. Még azokat az anomáliákat sem lehet általánosítani, hogy gyakran maga a nyugdíj megállapítása sok-sok érintettnél akár fél évig is eltarthat. Erre magyarázatot adhat a folyamatosan átalakuló, átszervezésre kerülő magyar hivatali rendszer. Az igazi aggodalomra azonban az adhat okot, hogy az elkövetkező esztendőkben egyre többen válnak majd nyugdíjasokká.

A Ratkó korszak most érezteti hatását

Ennek legalább két oka is van. Az egyik mindenképpen Ratkó Anna nevéhez fűződik. A Ratkó korszak néven ismertté vált abortusz tilalmas és gyermektelenségi adós években több gyerek született, és ők most jutnak el a nyugdíjas évekhez. A másik, ennél nagyobb gond azonban az előrejelzések szerint még ezután úgy két és fél évtizeddel következik majd be. A szakemberek szerint ekkor mennek majd a legtöbben nyugdíjba Magyarországon, s egyes számítások szerint olyan idők jönnek, amikor egy aktív embernek legalább egy nyugdíjast kell  ,,eltartania”.

További problémát okozhat nyugdíj ügyekben, hogy ma még azt sem ismerjük igazán, mi jár a mintegy félmillió külföldön dolgozó, élő honfitársunk fejében. Nem készültek reprezentatív vizsgálatok, felmérések, kutatások arról, mik a szándékaik. Csak néhány évig akarnak-e külföldön dolgozni, hogy aztán anyagilag kissé gyarapodva hazajöjjenek? Vagy egyáltalán haza sem jönnek, külföldön telepszenek le, ott képzelik el a jövőjüket.

A nyugdíjak ügye a jelenlegi ellátási rendszer miatt leginkább társadalmi gond, amely megalázónak tűnhet azon nyugdíjasok számára, akik után a vállalatok évtizedeken át fizették be a járulékokat. A tény azonban az, jelenleg az aktív generációk vállát nyomja igazán a nyugdíjak kifizetésének terhe.

Bizalmatlan társadalomban is tehetünk önmagunkért

Az utóbbi időszakban a társadalom is bizalmatlanná vált. A kérdés: van-e értelme olyan lehetőségeket, technikákat  keresni, amelyek lehetővé teszik a ,,boldog öregkort”, netán ahhoz is hozzá segíthetnek, hogy korábban menjünk nyugdíjba, s ezáltal kiélvezhessünk éltesebb korunkat is. Sok ember ma azt a kérdést teszi fel önmagának: van-e értelme ilyenben gondolkozni, amikor előfordulhat, hogy a politika, ilyen vagy olyan indíttatásból ,,ráteheti a kezét” a megtakarításainkra.

A kérdés időszerű, mert nagy valószínűséggel igazat kell adnunk azoknak a szakembereknek, akik azzal riogatnak: ha nem teszünk semmit, jön a nyugdíjkatasztrófa. A politika, az állam nemcsak Magyarországon, külföldön is kényes kérdésnek tekinti a nyugdíj ügyet, vonakodva változtat.

Ennek ismeretében, bármennyire is frázisszerűnek tűnik, de van igazság abban, hogy sokat tehetünk magunk önmagunkért. A Tőzsdefórum folyamatosan közli azokat a megtakarítási lehetőségeket, amelyek azt szolgálják, hogy legalább anyagilag sikerüljön kellemesebben megélnünk az öregkort. Erre külön rovatot is létrehoztunk, öngondoskodás címmel. Ezekről a lehetőségekről egy következő cikkünkben készítünk összeállítást.