A két állami vállalat, a Hrvatske autoceste és az Autocesta Rijeka Zagreb kezelésében álló sztrádák pénzzé tételének modelljét még nem dolgozták ki részletesen, de a körvonalazódó tervek szerint a horvát kormány harminc évre adná koncesszióba az összesen 1200 kilométer hosszúságú pályaszakaszokat. Az üzlet értékéről egyelőre csak találgatni lehet, de biztosra vehető, hogy a koncesszióba vevő félnek egy összegben kellene kifizetnie a bérleti díjat. Habár még a bérbeadás tanácsadóját sem választotta ki a kormány, a befektetés iránt már most néhány olyan nagyberuházó érdeklődik, mint a Goldman Sachs, a J. P. Morgan, a Barclays és a China Machinery Engineering Corp (CMEC). A horvátokkal szinte egy időben a szlovének és a szerbek is felkínálták közlekedési infrastruktúrájukat: a szlovén DARS autópálya-vállalat mintegy hárommilliárd eurós hiteltartozása miatt, Szerbia pedig az úthálózat bővítéséhez keres koncessziós partnert.

A horvát autópályák bérbeadása után várhatóan emelkednének az autópályadíjak – írja a horvát lap -, hiszen a Strabag üzemeltetésében lévő Zágráb-Macelj autópályán most is kétszer többet kell fizetni kilométerenként, mint az állami szakaszokon. Elemzők szerint a horvát autópályák bérbeadása legkorábban a kormányciklus végére várható, mivel rendkívül bonyolult és időigényes folyamat. Ráadásul egyfajta tiltakozó közhangulatban kell lebonyolítani, mert a horvát állampolgárok többsége nem hajlik a horvát stratégiai erőforrások kiárusítására. Ugyanakkor kérdés, hogy Horvátország legalább átmeneti időre megtarthatta volna-e korábbi adósbesorolását az autópályák koncesszióba adására vonatkozó tervek bejelentése nélkül – írja a horvát napilap, hozzátéve, hogy 20 évvel Jugoszlávia széthullása után a szerbek, a horvátok és a szlovének ismét egységesek, csak ezúttal saját vagyonuk kiárusításában.