Vannak olyan pillanatok az életben, amikor úgy érezzük, hogy keveset tudunk az éppen aktuális folyamatokról, történésekről. Én most pontosan ezt érzem. Nem azért, mert nincs híradás a kórról, amit Koronavírusnak nevezünk, hanem azért, mert a híradások mintha egy csapból folynának. Változhat-e a vírus természete (mutálódhat-e), jöhetnek váratlan fordulatok akár pozitív vagy negatív irányban? A meggyógyultak valóban túl vannak-e a fertőzésen vagy idővel nem várt egészség romlások jöhetnek? Kérdés lehet ezernyi és a lehetséges kimenetelek száma is végtelen.

Amerikában egyes híradások tízmilliós fertőzöttségről beszélnek, mások szerint nyárra eltűnhet a KÓR. Így vagy úgy, de engem nyugtalanít az, hogy mindenki mindent jobban tud, mindenki formál véleményt és mintha úgy lenne, hogy sehogy sincs, a pontos lefolyást senki sem látja előre.

Túl a félelmeken, az egészség, gazdaság, szociális és politikai hatásokon érdemes szem előtt tartani és átértelmezni, vagy csak egyszerűen új tartalommal felruházni a mondást: „Mindenhol jó, de a legjobb otthon!”.

A megoldás ugyanis nem igazán létezik, hermetikusan nehéz magunkat elzárni a külvilágtól, de sokat lehet tenni, hogy a kockázatokat csökkentsük. A világ lakosságának sem nagyobbik része, sem a gyermek lakosság észlelhető hányada nem fog megfogyatkozni a Koronavírus által (legalábbis a jelenlegi ismereteink szerint), de ha éppen a mi szeretteinkkel vagy velünk történik meg az, aminek nem kellene, akkor a statisztikák alacsony halálozási számai mind lényegtelenek, annak „örüljön” a „mindenki más”, de örülni nem tud neki az, akit sajnos érint.

Modern világban élünk, a modern világ embereként. Modern létünk alapja, hogy egykönnyen nem ér minket a halál. Ezt elvárjuk és így is nevelkedtünk. Most azokat az időket éljük, amikor nem szabad legyinteni, átlagokat számolni, okoskodni, mindent jobban tudni és értelmezni. Most igazán sokat tud segíteni, ha betartjuk a mondást és igazodunk is hozzá, amilyen sokáig csak lehetséges: „Mindenhol jó, de a legjobb otthon!” Szívem szerint a mostani helyzetre kicsit át is fogalmaznám: „Lehet bárhol jó, de most otthon a legbiztonságosabb!”

Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk mindenkire, vigyázzunk magunkra! Aki teheti zárja ki a folyosóra, a kertre a Koronavírust. Új időket élünk, mintha filmben játszanánk az élettel szerzett szerepünket. A film egyszer véget ér majd, kinek megnyugvással, kinek fájdalommal, kinek elmúlással. Az esély viszont a film folytatására egyre valószínűbb. Új korszak, új veszélyek, új életstílus érkezhet, ami tőlünk változást és józan gondolkodást igényel…