Az IMF-vel való megállapodás nem csak a pénzügyi stabilitásban, hanem a növekedésben is megoldást jelenthetne – állítja Madár István, a Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdaságpolitika Tanszék oktatója, a Budapesti Gazdasági Fórum 2012 konferencia moderátora.

Az IMF-el való gyors megállapodásra nagy szükség van: amennyiben Magyarország nem jut ki 2014 tavaszáig a devizakötvény-piacra, akkor olyan komoly likviditásszűke alakulhat ki a költségvetésben, hogy az új ciklust azonnal IMF-megállapodással kellene kezdeni. Ráadásul egyelőre az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja sem tűnik olyannak, amely porrá zúzná a befektetők aggodalmait: a jelenlegi feltételek mellett csak ír kötvényeket vehet Frankfurt.

„Maradt tehát az, hogy nagyon gyér növekedési kilátások, valamint jelentős kamatköltség mellett szenved tovább a magyar gazdaság, vagy megegyezünk az IMF-fel, ami mindkét oldalról enyhülést hozhat”- mondta Madár István, a Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdaságpolitika Tanszék oktatója, a Budapesti Gazdasági Fórum 2012 konferencia moderátora.

Az utóbbi napok gazdaságpolitikusi megnyilatkozásai is abba az irányba mutatnak, hogy a kormány valóban megegyezésre törekedhet a nemzetközi szervezetekkel és ezzel párhuzamosan igyekezhet mérsékelni a készülődő EU/IMF-megállapodás politikai költségeit. Ezt szolgálhatja például az is, hogy a hitelkeret megszerzésének szükségességét külső okkal magyarázza, azaz azzal, hogy az eurózóna adósságválsága esetleg súlyosabbá válhat és a negatív hatások kivédése miatt lehet szükség a hitelkeretre.

Ezek a külső hatások azonban általában azon országokra jelentenek valódi és komoly veszélyt, amelyek adottságaik – magyar esetben gazdasági növekedés hiánya, magas állami és külső eladósodottság, befektetői bizalom hiánya – miatt egyébként is gyenge lábakon állnak.

Magyarország pedig igen gyenge lábakon áll; a KSH adatai szerint az idei második negyedévben 0,2 százalékkal csökkent a magyar GDP, 2011 második negyedévéhez képest pedig 1,3 százalékkal. A nemzetgazdasági ágak többségének a teljesítménye stagnált vagy visszaesett. Az elmúlt két év növekedésének hajtóerejét jelentő exportorientált feldolgozóipar bővülése az elmúlt negyedévben megtorpant.

Magyarország jelenleg recesszióban van, és a gazdaság legtöbb területén nem is igen számíthatunk arra, hogy érdemi élénkülést hoz az év hátralévő része. A kép további elkeserítő hozadéka, hogy a beruházási ráta tovább esett, 16,4 százalékra, vagyis már negyedik negyedéve 17 százalék alatti. 1996 óta sosem volt ennyire mélyen a ráta.

A következő negyedévek hozhatnak néhány tized százalékos növekedést negyedéves alapon, és így a recesszióból hivatalosan akár ki is kerülhetünk. 2012 azonban így is a gazdasági visszaesés éve lesz. A rendszerváltozás átalakulási krízise óta csak a 2008-as válságban nyújtott az ideinél rosszabb teljesítményt a magyar gazdaság.

A növekedést illetően a kormány idei előrejelzése nemigen tartható, a jövő évi 1,6 százalékos GDP-bővülést is lefelé mutató kockázatok övezik, a kettő együtt pedig arra utal, hogy a GDP szintje jövőre akár 1-1,5 százalékkal is lejjebb lehet, mint amivel a költségvetés tervezésekor számoltak. Az egyéb kockázatokkal együtt 500 milliárd forintra becsülik az elemzők azt a kiigazítási igényt, amit tartós intézkedésekkel kell megalapozni.

„Az IMF megállapodás nem csak a mindenki által ismert pénzügyi stabilitásban, hanem talán a növekedésben is tudna segíteni. Ha a megállapodás keretében a bankokkal is meg lehetne egyezni, hogy ne vonjanak ki forrást a most tapasztalt gyors ütemben az országból, az segíthetne a gyászos hitelezési aktivitás élénkítésében” – tette hozzá Madár István.