Shortolásra fel!
Az Alapblog.hu újságírója, Zentai Péter Frankfurtban, az Uhlenbruch Kiadó éves alapkezelői konferenciáján beszélgetett Chen Zaoval, aki dollár tízmilliárdokat menedzselő profiknak javasolta, hogy „játszanak” az euró ellenében a japán jen javára. A vezető stratéga a jen longolása melletti elsődleges érvként azt említi, hogy a piacok immár „agyonshortolták” a japán fizetőeszközt. Csakhogy az úgynevezett PPP (purchasing power parity: fizetőeszközöknek azok valós vásárlóereje alapján történő összevetése) szempontjából azonban a jen az euróhoz képest negyven százalékkal alulértékelt!
Másik érvként említi, hogy a japán gazdaság látványosan megy kifelé a deflációs korszakból, ezzel szemben az eurózóna éppen a deflációs korszakba kezd belezuhanni. Ennek alátámasztásául Chen Zao szerint elegendő észlelni, hogy mi történik a dél-európai államokban. Az euró túlértékeltsége miatt azok az országok kénytelenek olcsóbbítani saját gazdaságaikat. A francia, a spanyol, az olasz, a portugál gazdaság megszenvedi a drága eurót. Németországnak viszont meg se kottyan, hogy az euró túlértékelt fizetőeszköz.
Le kell értékelni az eurót!
A kínai kormány volt tanácsadója úgy látja, a közös fizetőeszköz túlértékeltsége az elsődleges problémája az eurózónának, a másik a rendkívül magas megtakarítási ráta, hogy messze több pénzt tartanak vissza, takarítanak meg a gazdálkodók és a fogyasztók, mint amennyit elköltenek. A harmadik az, hogy elkezdődött az árak csökkenése, végül, de nem utolsósorban pedig deflációt erősítő hatást fejt ki a népesség fogyási tendenciája. A demográfiai trendek Európa-szerte tartósítani képesek a deflációt. Ebből a helyzetből kiútnak az euró leértékelését tartja.
„A dolgok lényege az kell, legyen, hogy a helyi adottságokat figyelembe véve mindenütt sikerüljön az alkalmazkodás az aktuális nemzetgazdasági és világgazdasági, pénzügyi kihívásokhoz. Mármost a vezető gazdaságok fő problémája, hogy sokkal nagyobb a termelési kapacitásuk, mint amennyire a gazdaságaiknak jelenleg szükségük van. Extrém túlkínálat alakult ki a kereslet jelenlegi minőségéhez és nagyságához képest. Ám ez a probléma – ahogy ez látszik az Egyesült Államok és újabban Japán példáján – kezelhető. Mégpedig meghatározó módon QE-vel (quantitative easing – agresszív pénzlazítási program), a jegybankok által a működő gazdaságra zúdított „pénzeső” révén” – nyilatkozta Chen Zao.
A tőzsdében az erő
Ha olyan helyzet alakul ki a világgazdaságban, amelyben a defláció megtörése végett a jegybankok lenullázni kénytelenek a kamatokat, miáltal megszűnik a gazdaság kamatokon keresztül történő közvetett befolyásolásának lehetősége, akkor az eszközárak emelkedése az, ami lendületet visz a gazdaságba. A különböző eszközök birtokosai – különösen pedig az értékpapír-tulajdonosok – a tulajdonuk értékemelkedéséből merítenek erőt, bátorságot, hogy merjenek többet fogyasztani. Ezért alapvetően fontos most, hogy igenis dráguljanak a tőkepiacok. Amerika sikerrel bizonyította, hogy működik ez a szisztéma.
Zentai Péter felvetésére, miszerint Európában folyamatosan erősödnek ugyan a tőzsdei árfolyamok, mégis alig van új beruházás, Chen Zao elmondta, hogy meglátása szerint ez azért van így, mert az Európai Központi Bank alapvetően bizniszellenes. Ezzel szemben az amerikai és a japán (jegybanki) – üzletbarát kommunikáció – újbóli fogyasztásra és újbóli befektetésre buzdítja a gazdasági szereplőket. Az amerikai dollárt hagyták a megfelelő időben megfelelő mértékben gyengülni, s – ezenközben – reálisan beindulhatott az ipari termelés. Japánban szintén ez történt. Európa ebből kimaradt.
„Ha az EKB-t valóban érdekelné a szabad piacgazdaság működtetésének segítése, akkor nem hagyná, hogy a déli államokban a fiatalok 30-40-50 százaléka tengődjön munka nélkül, s hogy a GDP harminc százalékkal visszaeshessen. Ez a mostani helyzet ezeknek az országoknak a számára rosszabb, mint amin a nagy világválság idején keresztülmentek. Ma az EKB-n kívül egyetlen más központi bank sem hagyja, hogy országaik polgárai ilyen mértékben szenvedjenek” – állítja a kínai gazdasági-pénzügyi tanácsadó.
