2024 július 20

Maradhat a Volkswagen-törvény

Az unió legfőbb igazságszolgáltatási fóruma megállapította: Németország teljes mértékben eleget tett az Európai Bíróság 2007-ben hozott eredeti ítéletének.

A Volkswagen-törvény

Az európai gazdasági joggal foglalkozó körökben élénk figyelemmel kísért ügy hátterében az állt, hogy a Volkswagen német gépjárműgyártó 1960-ban egy szövetségi jogszabály, a „Volkswagen-törvény” nyomán részvénytársasággá alakult. E törvény elfogadásának idején a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) és Alsó-Szászország tartomány volt a Volkswagen két legfőbb részvényese, a törzstőkében mindketten 20-20 százalékos részesedéssel rendelkeztek. A német szövetségi állam ma már nem részvényese a Volkswagennek, Alsó-Szászország azonban máig megtartotta 20 százalékos részesedését.

Eredetileg a Volkswagen-törvény lehetővé tette az NSZK-nak és Alsó-Szászországnak, hogy két-két tagot delegáljon a felügyelőbizottságba – mindaddig, amíg a társaságban részvényekkel rendelkezik. E törvény az összes részvényes szavazati jogát az alaptőke 20 százalékában maximálta, ezen felül pedig az általános jogszabályokhoz képest csökkentett blokkoló kisebbséget írt elő: lehetővé tette ugyanis az alaptőke pusztán 20 százalékával rendelkező kisebbség számára a társaság jelentős döntéseivel szemben vétójog érvényesítését, míg a részvénytársaságokról szóló német törvény 25 százalékos kisebbséget követel meg ehhez.

2005-ben indult a per

Az Európai Bizottság úgy találta, hogy a Volkswagen-törvény rendelkezései ellentétesek a tőke szabad mozgásával, és 2005-ben beperelte Németországot. Az Európai Bíróság 2007-ben hozott ítéletében meg is állapította, hogy Németország korlátozta a tőke szabad mozgását.

Ezután Németország hatályon kívül helyezte az első két intézkedést, vagyis a szövetségi kormány és Alsó-Szászország jogát a felügyelőbizottsági tagok kinevezésére, valamint a szavazati jogok felső határát 20 százalékban megszabó rendelkezését. Nem változtatott azonban a csökkentett blokkoló kisebbségre vonatkozó rendelkezésen.

Az Európai Bizottság szerint a 2007-es ítéletből az következik, hogy mindhárom rendelkezés a tőke szabad mozgásának önálló megsértését jelenti, és ennélfogva a csökkentett blokkoló kisebbségre vonatkozó rendelkezést is hatályon kívül kellett volna helyezni. Így a brüsszeli testület ismét a luxembourgi ítélkező fórumhoz fordult, és súlyos pénzügyi szankciók kiszabását kérte Németországgal szemben a 2007-es ítélet hiányos végrehajtása miatt.

Az Európai Bíróság most elutasította ezt a keresetet. Az indoklás szerint a 2007-es ítélet nem önmagában a csökkentett blokkoló kisebbséggel kapcsolatos rendelkezés jogsértő voltát állapította meg, hanem azt, hogy e rendelkezés a szavazati jogok felső határát előíró rendelkezéssel együttesen jogsértőnek minősül.