Ma forognak utoljára osztalék szelvénnyel a Magyar Telekom részvényei! Aki tehát holnap, vagyis május 7-én szerzi be a papírokat, már nem lesz jogosult a részvényenkénti 50 forintos osztalék kifizetésére. Fő szabály szerint 50 forinttal kerülhet lejjebb a kurzus a keddi kereskedés elején. Az osztalék ralit ugyanis rendesen az osztalék szakadásos kiárazódása követi.
Szeszélyes „jószág” a nyuszi rali
De egyáltalán beszélhettünk-e az idén a klasszikus értelemben vett osztalék ralitól? Ez a jól modellezhető, előre várható parkett esemény, ami a tőzsdefolklórban a „nyuszi rali” becenevet kapa, s amelynek nem csak az iránya, de a mértéke is becsülhető, arról szól, hogy ha nem jön közbe zavaró esemény, akkor az osztalékvágást megelőző hetekben legalább az osztalék mértékével emelkedik az árfolyam. Amint azt a korábbi években gyakran láthattuk. Néha azonban elmaradt a rali, vagy jóval korábban jelentkezett, esetleg búvópatakszerűen csörgedezett. Hasonlóan a szelvényvágást követő nap árfolyamszakadása is mindkét irányban eltérhet az osztalék összegétől. És az árfolyam visszakapaszkodására sincs igazán biztos recept
Az idei raliról könnyű volt lemaradni – vélekedett Horváth Ákos, az Equilor elemzője, mondván, aki már januárban 355 forintnál szállt be, a hétfő délelőtti 406 forintos szinten az osztalékot meghaladó ralit érzékelt. Sőt, korábban akár 430 forinton is zárhatta a pozícióját, nagyjából akkor, amikor rendesen a rali indulna. Más szóval, a nyuszi-ralira várók akár mínuszban is ülhetnek a 400-430-as sávban történt beszállás esetén.
Tavaly az utolsó napi vevők kaszáltak
A szelvényvágást követő drámai osztalék kiárazódás és az árfolyam felépülése sem mutat mindig azonos rajzlatot a charton. Tavaly például a vágás napján a szokásos szakadás nem érte el az osztalék mértékét, hiszen 50 forint volt az osztalék, s 46 forintos a szakadás. Vagyis azok a nyugodt kezű osztalékvadászok jártak jól, akik képesek voltak a szelvényvágás előtti utolsó napig kivárni a vásárlással. Megérte az utolsó napon vásárolni a részvényt, besöpörni az osztalékot, s azonnal túladni rajta. Mert ha nem is egy nap alatt, hiszen a tőzsdei elszámolás T+3 szabálya miatt csak a tárgynapot követő harmadik napon szabadul fel a pénz, de mondjuk, a kockáztatott tőke négynapi lekötésével kereshettek pár százalékot. Ennyi volt az árfolyamveszteség és az osztalékhozam különbözete, ami ennyire rövid idő alatt egészen tisztes nyereség.
Négy éve „ingyen” kapott egy „második osztalékot” a piac
Ennél is cifrább képletet mutatott a 2009-es osztalék rali, amely 90 forintos emelkedést hozott, számszerűen meghaladva az akkor 74 forintos osztalékot. Igaz, az osztalék 10 százalékkal adózott, az árfolyamnyereség pedig 20 százalékkal. De ha így nézzük, akkor is azt kapjuk, hogy a jó beszállás esetén elérhető nettó árfolyamnyereség 5-6 forinttal meghaladta a nettó osztalékot. De a szelvényvágást követő szakadás is bő 80 forintos volt, vagyis pár napig úgy tűnt, azok jártak jól, akik osztalék nélkül zárták a pozíciójukat, s inkább az árfolyamnyereséget tették zsebre. Ám a következő három hétben az árfolyammozgás rácáfolt az addig megszokott menetrendre. A meredek felívelés, szakadás, lassú felépülés hármasából az első kettő a megszokott formáját mutatta, ám a visszakapaszkodás meglepetésre kifejezetten agresszív módon zajlott. Rohamos ütemben, alig két hét alatt visszaépült az árfolyamba az osztalék, majd a harmadik héten már jóval túlmutatott a szelvényvágás előtti ralin az emelkedés. Elképesztő helyzet volt, hiszen, amire senki sem számított, bekövetkezett: „ingyen” kapott a piac egy „második osztalékot”.
