Az északkelet-kínai Csilin (Jilin) tartomány vállalata, a Yanbian Haihua csoport szeptember elsején kötött szerződést egy vegyesvállalat létrehozásáról Phenjannal. A cég alaptőkéje 7,83 millió dollár, a Haihua részesedése 60,46 százalék, míg a fennmaradó hányad az észak-koreai fél tulajdona.

A 30 éves bérlet a csungcsini (Chongjin) kikötőjének használatára vonatkozik. A kikötő bérelt részében egy év leforgása alatt 7 millió tonna áru fordulhat meg.

Dél-koreai lapértesülések szerint Kína további három kikötő bérletére készül szomszédjánál, mivel a Japán-tenger irányába nyitva, jelentősen csökkentheti szállítási költségeit kelet felé.

A lépéssel egyben az észak-koreai gazdaság is új bevételi forráshoz jut – állapítja meg a Global Times szakértője. Jang Mian (Yang Mian) szerint a szóban forgó kikötő jelentőségét az adja, hogy a két ország közötti gazdasági együttműködés legfontosabb közös projektje, a Nadzsinszonbong (Rajin-Sonbong) különleges gazdasági övezet közelében található.

A szakember úgy véli, a kikötő bérbeadásával Phenjan újabb jelét adta annak, hogy szeretné elmélyíteni üzleti kapcsolatait Kínával. Ugyanakkor ez messze nem jelenti azt, hogy Észak-Korea máris reformokba kezdett volna – tette hozzá azzal, hogy Phenjan csak óvatosan fog csak lépni, mert tart attól, hogy a változás a társadalmi stabilitást veszélyeztetheti.

Jang is megerősítette, hogy a sztálinista országban lassú változások tapasztalhatók. A nyitás jele, hogy nemrégiben Kínában járt Csang Szung Taek, Kim Dzsong Un észak-koreai vezető nagybátyja, akit hazájában befolyásos, reformpárti politikusnak tartanak. Akkor három, kínai közreműködéssel építendő észak-koreai gazdasági övezet létrehozásában állapodtak meg.

Hetekkel később egy kínai bányaipari cég vezetője a világhálón adott hangot elkeseredésének, amiért Észak-Koreában „becsapták”, s a több tízmillió eurós vállalkozást lehetetlen helyzetbe hozták. Mint mondta: a szomszédos ország nem rendelkezik a külföldi beruházásokhoz szükséges alapfeltételekkel, jogi környezettel.