2024 november 14

Ki A-típusú személyiség?

Hatvan évvel ezelőtt két szívgyógyász tíz esztendei vizsgálat alapján leírta a mindig időzavarban lévő, állandóan versengő, stresszre érzékeny embertípust, akit elneveztek A-típusú személyiségnek, és ez a fogalom a szervi betegségek tanulmányozásától a lélektani kutatásig hatalmas lökést adott az orvostudománynak.

Meyer Friedman és Ray Rosenman figyelt fel arra, hogy a szívroham lényegesen gyakoribb az élet különböző helyzeteire igen hasonlóan reagáló emberek között. Ezek a szívbetegek mindig úgy érezték, hogy késésben vannak, mereven szervezett élet és munka szorításában gyötrődtek, igen aktívak voltak, de türelmetlenek önmagukkal és másokkal szemben is.

Az általuk A-típusúnak elnevezett személyiség igen sok vizsgálatot indított el és ezek általában nem tudták megerősíteni azt a föltételezést, hogy a koszorúér-betegségnek ilyen lélektani oka lenne, de azt igen, hogy ez kétségtelenül bizonyos kockázati hajlamot jelent.

Madridban Jose Antonio Egido és munkacsoportja azt vizsgálta, hogy a szélütés bekövetkezésében a stresszhelyzetek megélése, földolgozása, illetve az A-típusú személyiségjegyek milyen szerepet játszanak.

Gondos lélektani és társadalmi elemzést végeztek 150 szélütés miatt klinikájukra került betegnél és összehasonlításul ezt 300 egészséges, hasonló korú és nemű embernél is megtették. Megtörtént a lélektani fölmérés, illetve mindenkitől megkérdezték az utolsó évben sorsukban előforduló súlyos stresszhelyzetet, lelki és társadalmi megrázkódtatást, feszültséget.

Alapos vizsgálatokkal tisztázták az esetleges szervi betegségeket is: a magas vérnyomást, cukorbajt, szívritmuszavart, koleszterinszintet. A többi kockázati tényezőt is értékelték: a dohányzást, alkoholt, kávét és az energiaitalok fogyasztását.

Kimutatták, hogy az agyi katasztrófát elszenvedő csoportban a szélütés előtti évben négyszer gyakoribb volt az olyan stressz, amit a beteg alig tudott elviselni, mint a kontrollok között. Az A-típusú személyiség megduplázta a súlyos agyi rosszullét kockázatát a kontrollokéhoz képest.

Ez a megfigyelés végre adatokkal is megerősítette az orvosok feltételezését. A tanulmányt a Journal of Neurology, Neurosurgery & Psychiatry közölte.