2023 január 29

Így épül fel Budapest legjobb romkocsmája

Idén februárban a Heineken Nightlife Awardon a közönség szavazatai alapján az Ankert nyerte el a legjobb romkocsmának járó címet. Kifejezetten egy romkocsmát szeretettek volna nyitni, amikor megálmodtátok a hely koncepcióját?

Vranik Krisztián (VK): Leginkább a Keleti Blokk Művészeti Egyesület volt az irányadó számunkra, amikor létrehoztuk az első helyünket, az Anker Klubot. Közös értékrenddel és világképpel rendelkeztünk és intuitív módon hoztuk meg a döntéseinket. Aztán eljutottunk oda, hogy szeretnénk nyitni egy kiülős nyári helyet, így jött létre az Ankert ötlete.

Nem használtuk a projektre a romkocsma kifejezést, a helyszín kiválasztására fókuszáltunk. Mindnyájan tudtuk belül, hogy mit akarunk, milyen atmoszférájú helyen tudnánk valóra váltani az elképzeléseinket.

Nagyon egyszerűen kell ezt elképzelni, jártuk a várost, nézegettük az épületeket és kerestük hozzájuk a kontaktokat.

Menyhárt Leó (ML): Ritka, hogy egy konkrét ötlethez találsz egy tökéletes helyszínt, amikor viszont megtalálod, akkor hirtelen kikristályosodik, hogy pontosan mit is kell tenned vele.

[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]

Az Ankertet mégis legtöbben romkocsmaként ismerik.

VK: Mi a „második generációs romkocsma-korszakba” helyeznénk el az Ankertet. A klasszikus romkocsmák, mint például a Szóda vagy a Szimpla a kétezres évek elején jelentek meg a Dob és a Kazinczy utca környékén. A romkocsma divatos dologgá vált és szépen lassan egy egész piac épült fel köré.

Jött egy hullám, különböző üzleti érdekekből elkezdtek emberek romos épületeket felhasználni arra, hogy hoteleket, kocsmákat nyissanak bennük, de ekkor mi már előrébb tartottunk. Ezek a helyek felsorakoztak egymás mellett, nagyon hasonló dizájnnal, ami bevonzotta a turistákat. Eközben az Anker Klubban egy szubkultúra született meg, és mi csak ezután kezdtünk bele egy új hely nyitásának a tervébe. A fogalmak és a helyek, amik a romkocsmákhoz és az undergroundhoz köthetőek, folyamatosan változásban vannak.

Beszélhetünk 2016-ban kifejezetten underground vendéglátásról?

ML: Mi az underground burokban nőttünk föl, volt egyfajta értékrend, amire igényünk volt és az egyértelműen meghatározott minket. De ez szerintem ma, ilyen formában már nem létezik. Tíz, húsz évvel ezelőtt sokkal feketébb-fehérebb volt minden: könnyebben el lehetett dönteni az emberről ránézés alapján, hogy milyen zenét hallgat, melyik újságot olvassa, hova jár szórakozni.

A mai tizenévesek és szüleik között szerintem kulturális értelemben sokkal nagyobbra nyílt a generation-gap, mint ami közöttünk és a szüleink között volt. A szubkultúráknak ma már egyáltalán nem egyértelmű velejárója a fizikailag egy térben és időben levés.

Miért válik ennyire bonyolulttá egy romkocsma üzemeltetése Budapesten?

ML: Megszerezni ezeket a romos épületeket nehéz dolog: vagy magántulajdonban vannak, vagy pedig az önkormányzat alá tartoznak. Kockázatos belevágni akármelyik úton is, mert folyamatosan ki van téve az ember az állandóan változó lakossági, állami szabályozásoknak. A normál üzleti életben vannak az alacsony, közepes és vannak a kifejezetten magas kockázatú befektetések. A vendéglátóhely a magas kockázatú befektetések egyik extrém formája.

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

Vannak folyamatosan változó szabályok, egymást váltó területi képviselők, önkormányzati dolgozók. Ez egy állandó készenléti állapotot eredményez. Hiába van egy bérleti szerződésed, mégsem nagyon tudsz előre tervezni. Nem nagyon marad kedved és energiád fejlesztéseken és új projekteken agyalni, ugyanis az időd nagy része arra megy el, hogy megóvd azt, amit felépítettél, attól, hogy azt mások tönkretegyék. Ez amúgy nem vendéglátás specifikus jelenség. Szerintem ez a magyarországi vállalkozások tragédiája. Ez csak részben szabályozásbeli kérdés. Nagy részben egy pszichózis.

Mit javasolnátok azoknak a hozzátok hasonló vállalkozó kedvű fiataloknak, akik romkocsma jellegű vendéglátóhelyet szeretnének nyitni a közeljövőben?

ML: Valószínűleg lebeszélném róla őket. Nagyon telített lett a piac. Volt egy pár őszinte és tényleg remek koncepcióval megálmodott hely és ezek gazdaságilag is jól tudtak, tudnak működni.

Sokan szeretnének vendéglátóhelyet nyitni, mert azt látják, hogy a belvárosban mindegyik minden péntek este tele van, pedig hosszútávon nem biztos, hogy ezek a jó befektetések.

Egy vendéglátóhely üzleti sikerességét csak kis részben határozza az meg, hogy péntek este mekkora forgalma van, nagyobb részben inkább az dönti el, hogy egy átlagos hétfő délelőtt és szerda délután mit produkál. Mi is, cégcsoport szinten másfajta projektekkel is foglalkozunk és egyik sem a kifejezett vendéglátáshoz kötődik: catering, filmes-catering, rendezvényszervezés, egyéb produkciós tevékenységű projektek vannak betervezve.

A hatodik, hetedik kerületről beszéltünk most konkrétan. Valójában azonban elindulhat egy olyan folyamat Budapesten, hogy a népszerű klubok és a szórakozni vágyó közönség kivonul a belvárosból és fellendül a külvárosi rész, ahol viszont lehet, hogy érdemes új vendéglátóhelyeket felhúzni.

ML: Ez a folyamat már elindult Budapesten, csak sokkal lassabban zajlik itt le, mint akár Berlinben vagy New Yorkban. Az ingatlanárak emelkedésével a helyek, irodák bérleti díjai is iszonyatosan megemelkednek, drágább venni és bérelni őket. Ugyanakkor a 8.,9. kerület fejlődik, és kezdenek ott is létre jönni az Ankert szellemiségéhez hasonló helyek. Lassan talán a közönség is kezd majd odaszokni.

A turisták miatt pedig az italárak például igazodnak majd az euróhoz, ezt a magyar közönség vagy nem tudja, vagy nem akarja majd kifizetni. Jelenleg kis helyekre szóródnak szét, de lassan megéri majd nekik a külvárosi részek felé utazni és nem csak a belvárosban szórakozni.

Milyen típusú programok, rendezvények a legsikeresebbek, amelyek magas bevételeket eredményeznek?

VK: Egy ekkora teret az összes négyzetméterében ki kell tudni használni. A tematikus programjaink a legsikeresebbek, de a kulcs még mindig a hely varázsában van. Az Ankertet, magát szeretik az emberek, a hangulatát, a közeget és csak másodsorban a programokat, bulikat, amikre eljönnek. Természetesen az úgynevezett kommersz bulik, zenék játszása hozhat bevételt, ezek vonzzák ugyanis ide tömegesen a külföldieket, akik egy kifejezetten fizetőképes réteg. A kommersz zene szolgálja ki a kommersz közeget.

Egy ekkora hely nem tudja megtenni, hogy csak egy rétegre, stílusra fókuszáljon, olyan rendezvényeket is kell szerveznünk, amik lendítenek egyet a profiton.

Mennyire veszitek ki a részeteket a vendéglátásban lezajlott gasztroforradalomból?

ML: Az Ankertben van egy grillkonyhánk és pont most dolgozunk egy nagyobb váltáson, amivel a nyugati-európai szemléletet erősítenénk tovább az ételeinkben. A burgeres vonalon tovább akarunk lépni, hozzájárulva ezzel közvetve a magyar gasztrokultúra színesedéséhez.

VK: Az Anker 2-3 év alatt étterem-bárrá nőtte ki magát. Itt gasztró vonalban nagyon erősek vagyunk. A cél egy rotterdami típusú étterem-bár kialakítása, ami sokféle réteget lefed és kiszolgál.

Lassan kezdetét veszi a nyári szezon, amire eredetileg az Ankert tervezve lett. Mivel készültök a vendéglátás szempontjából leghangsúlyosabb évszakra?

VK: Idén nyáron a programok mellett egy kifejezetten egyedi meglepetéssel készültünk. A Plzeni cseh sörgyár hozta el nekünk a sörét. A gyárból csak hozzánk szállítják Magyarországon, ami vendéglátás szempontjából egy nagyon nagy és különleges dolog. Azt tapasztaljuk, hogy egyelőre nagy az érdeklődés iránta. Ezen kívül a futball EB mérkőzéseit óriás kivetítőn vetítjük. Az utóbbi években is rengetegen jöttek hozzánk közösen meccset nézni, az Ankert egyedi helyszínként illeszkedik a sportközvetítésekhez.

Az állandó rendezvényeink közül az International Meeting Pointra még mindig nagyon büszkék vagyunk, ez ugyanis az itt élő külföldiek egyik kedvenc programja. Van továbbá a vasárnapi Kiskertpiac, ahol például magok, fűszer- és virágpalánták szerezhetőek be.

Továbbra is célunk az, hogy minden generáció jól érezze magát nálunk és egyben  családbarát közösséget is teremtsünk. Amint kisüt a nap, kezdetét is veheti a szezon.