Ja, hová  is? Miért is?

Elvándorlási ,,filing”

Az első kérdésre több felelet adható. A fiatalok általában úgy fogalmazzák meg a választ: teljesen mindegy, csak el innen. A racionális érv kevés. Van a levegőben egyfajta elvándorlási  ,,filing”, ami már réges régen felváltotta a my home is my castle, a mindenütt jó, de legjobb otthon filozófiáját.

Pedig lehetne bőven indok a miértre is. A kereseti lehetőségek, a 11 százalék körüli munkanélküliség, a félfeudális gondolkozás, a társadalmi békétlenség… A legsúlyosabb azonban a pénztelenség. Ma egy kezdő felsőfokú végzettségű óvodapedagógus jó, ha nyolcvanezer forintot visz haza. Az úgy nagyjából – beszámítva a forint, euró mozgást – 180, 190 euró fizetésnek felel meg. Azt már csak nagyon csendben jegyezzük meg, a külhoni megélhetési költségek ( élelmiszer-, üzemanyag-, energiaár) meglehetősen közelíti a magyart.

Tessenek szívesek lenni megkapaszkodni, az előbbiekben említett fizetések Ausztriában, vagy Németországban egyáltalán nincsenek. Van viszont mindkét államban kereslet e hivatások iránt. Mellesleg Ausztriában éppen ezekben a hetekben vitatkozik azon a társadalom, hogy a kezdő pedagógusoknak 2.380 eurós kezdő bért kellene biztosítani a tisztes életkezdéshez.

Posztindusztrális felfogás és megbecsültség

Hová is? A múltba révedező, a kollektív intelligenciát lenéző, az együttműködést elvető, uram-bátyám protekcionista társadalomból, a posztindusztriálisba…

– Az első különbség az otthonihoz képest, hogy itt megbecsülnek – mondja Enikő, jónevű garfikus, könyvillusztrátor, aki ötvenegy évesen szánta el magát, hogy Svájcban egy közepes szállodában dolgozzon mindenesként. – Már korábban gondolkoztam azon, hogy kijövök külföldre. Akkor Olaszország  jött szóba, egy étterembe mentem volna mosogatni. Miért? Egy grafikus otthon éhen hal. Én egyedül neveltem a lányomat, nem tudtam kijönni a pénzből. Nevetséges, de az idős, nyugdíjas szüleim segítettek. Itt megköszönik a munkámat, bejelentett állásom van, keresek nagyjából  kétezer, kétezerkétszáz frankot, vettem autót, félre tudok tenni.

– Hogy vágyakozom-e haza? Ne, kérdezzen ilyet. Nincsenek határok. Beülök a kocsimba reggel, este az édesanyámmal vacsorázok. Hétfő reggel már újra Svájcban kezdek. Ja, hogy egyáltalán, valamikor, végleg haza mennék-e? Most úgy érzem, nem. Családi szállodában dolgozom. Befogadtak, szeretnek, megbecsülnek. A lányom Németországban dolgozik egy grafikai stúdióban, alig két órányira tőlem. Egy-, kéthetente találkozunk. Ő biztosan nem megy már haza, egymásra találtak egy német fiúval, nagy a szerelem…

Többszörös bérek

Ausztriában, Németország déli részén, Svájcban, Észak-Olaszországban alig akad olyan vendéglátó hely, ahol ne dolgoznának magyarok. Jóllehet a bérük többnyire szerényebb az ottani lakosokéhoz képest, de többszöröse az itthoninak. Persze, hogy megbecsülik őket, már csak azért is, mert olyan munkát végeznek, amelyet egy osztrák, egy német, vagy egy olasz már nem szívesen vállal.

Mészáros Barnabás Budapesten kezdte a pénzügy számviteli főiskolát, de közben kiment Bécsbe az Erasmus-szal fél évre, amiből aztán egy év lett. Azután meg már csak vizsgázni jött haza. Megtetszett neki az osztrákok ,, +köd nélküli” élete. Kérdésemre, hogy ez mit is jelent az volt a válasza, hogy nem társadalmi, vagy anyagi okokat ért ez alatt. Inkább azt, hogy ott kint az állam nem avatkozik bele a mindennapjaikba és nem irányítja az életüket.

Most Schönbrunn-ban dolgozik egy jó nevű kávézóban. A környezet csodás, az emberek és a munkatársak kedvelik, a főnökkel jól kijönnek. Havi 1.100 eurót keres plusz körülbelül 200 euró borravalót. Az albérlete 300 euró körül jön ki. Azt mondja vidáman megél és még félre is tud rakni. Szeretne még két felsőfokú nyelvvizsgát letenni és utána elhelyezkedni a szakmájában persze nem Magyarországon. Néhány évig figyelné a vállalt irányítást, aztán saját vállalkozást nyitna.

Makacs tények

A fejlett Európa bérei messze meghaladják a magyart. Elég egy pillantást vetni arra, hogyan is alakulnak a minimálbérek Európában, amelyek közismerten jóval alacsonyabbak az átlagkereseteknél. Törvényileg meghatározott minimálbért az unió 27 országából 20-ban alkalmaznak. Az európai minimálbérek meglehetősen nagy skálán szóródnak: míg Bulgáriában minimum 123 eurót kell fizetni a dolgozóknak, addig Luxemburgban minimum 1758 euróba kerül egy munkavállaló.

A legtöbb országban a minimálbér csak épphogy elég a megélhetéshez. Ausztriában, Dániában, Finnországban, Olaszországban és Svédországban nincs törvényileg meghatározott minimálbér, ezekben az országokban kollektív szerződésekben rögzítik a legalacsonyabb béreket. Németországban és Cipruson szakmánként, illetve szektoronként meghatározott minimálbért alkalmaznak, mely nem vonatkozik a munkavállalók többségére.

Havi, bruttó, törvényileg meghatározott minimálbér az egyes országokban

Az EU tagországait a táblázatban kékkel jelöltük. Az adatok a 2012 februári állapotot tükrözik.

Forrás: Eurostat, Eurostat, Fedee