Vajon a török válság, vagy a forma szerint még Ukrajnához tartozó Krím félsziget megszállása nyomán kivonuló tőkéből profitálhat a magyar piac?

Nem a szomszédba menekülnek

A mostani adatok azt mutatják, hogy a kivonulás már megtörtént, hiszen az év első két hónapjában több tőkét vontak ki a befektetők a feltörekvő piacokról, mint tavaly egész évben – mondta Blahó Levente, a Raiffeisen elemzője. Hozzátéve: még egy hónappal ezelőtt is a tőkekivonás volt jellemző, ám most már fordult a trend.

Olyan feltörekvő piaci célországok, mint India, Brazília újra vonzzák a tőkét. Sőt, a társulási szerződés nyomán egy kicsit már Ukrajna is, míg Oroszország továbbra sem számít kedvelt célpontnak a várható nemzetközi szankciók miatt.

Hogy hová mentek a kivonulók? Nos, nem a szomszédba, hanem jellemzően vissza a fejlett piacokra.

Londoni iránytű

Kelet-Európát jellemzően egy tömbként kezelik az amerikai befektetők – folytatta. Olyannyira, hogy nem is annyira az egykori keleti blokk teljesítményét nézik, hanem azt, hogy Európa hogyan teljesít.

Hogy mit jelent a tengerentúlról nézve Európa? Elsősorban a londoni piacot, s Nagy-Britanniát jelenti, utána esetleg még a német gazdasági teljesítményt. Elég az hozzá, hogy ha a brit szigeteken rendben mennek a dolgok, akkor kelet-európát is veszik.

Észre kell venni, hogy Kelet-Európa súlya eleve kicsi a feltörekvő piaci indexekben, hiszen a térség Kínával, Brazíliával, Indiával verseng az elemzők figyelméért és a befektetők pénzéért.

Még ország-indexünk sincs

A tavalyi alulteljesítés és az idei bizonytalanságok nyomán annyira alulértékeltek lettek a feltörekvő piacok, hogy újra vonzó az árazásuk. Ám ebből nem olyan könnyű a magyar piacnak profitálnia. Az egy dolog, hogy az ország adósbesorolása befektetésre nem ajánlott, vagyis bóvli kategóriás.

Nagyobb gond, hogy a magyar eszközök nem is nagyon látszanak a tengerentúlról. Mert még ország-indexünk sincs! A BUX kosár, a négy blue chippel, melyek közül legfeljebb az OTP érdekes papír Londonban, képtelen betölteni ezt az űrt.

A magyar eszközök jószerével fel sem tűnnek a befektetők „radarernyőin”. Mielőtt azonban elkeserednénk az Európa „utánfutója” szerep nyomorúságán, érdemes azt is végiggondolni, hogy vajon a magyar piac miként tudna felvenni esetenként 30-40 milliárd dollárt? Mert az intézményi szereplőknek ekkora zsetonkötegekhez kell téteket találniuk. És nincs értelme elárasztani a kisebb parketteket.