Számítások szerint a kenyai „szafariipar” egymilliárd dollárt hoz évente az afrikai ország konyhájára. Ausztrália is egymilliárd dollár bevételhez jut esztendőnként a „bulváriparból”, világszerte nagyjából kétmilliárd dollárt költenek az emberek arra, hogy megfigyelhessék a tengerek, az óceánok legnagyobb testű állatait, a bálnákat, a ceteket. Ez utóbbi, mármint a gigantikus tengeri emlősök megfigyelése a Kanári-szigeteken dollármilliókat hozó üzletté nőtte ki magát, a turizmus eme ága emberek ezreit foglalkoztatja.

Dollármilliárdokat hozó üzlet a vadturizmus

S ez még mind semmi ahhoz képest, amit az Amerikai Egyesült Államok Hal és Vadvilág elnevezésű szolgálatának egy friss tanulmánya állít. Eszerint a madármegfigyelések évente harminckétmilliárd dollárral járulnak hozzá az amerikai gazdaság bevételeihez. A madármegfigyelés az egyik legjelentősebb turisztikai célterület, a hetvenes évek óta egyre több amerikai utazik külföldre, hogy hódoljon e szenvedélyének.

A „vadturizmusnak” a gazdasági haszna mellett van egy további előnyös hozadéka is – állítja egy közelmúltban publikált tanulmány szerzője, dr. Bradnee Chambers, a vándorló vadak védelmére létrehozott nemzetközi szervezet bonni titkárságának vezetője. A turizmusban érdekelt szervezetek és vállalatok ugyanis felismerték, hogy egy élő állat sokkal többet ér, jóval több bevételt jelent, mint egy halott. Egy manta rája, ördögrája megfigyelése az állat élete során akár egymillió dollárt bevételt jelenthet. Ennyibe kerül, ha a turisták az élőhelyén a természetes környezetében akarnak testközeli ismeretséget kötni vele. Ezzel szemben egy halott ördögrája csupán 40-500 dollárt ér.

Veszélybe kerülhetnek az állatok és a jövedelem is

Kézenfekvő a következtetés: ha az állatvilág veszélybe kerül, akkor elapadhatnak az egyre növekvő turizmusból származó bevételek is. Egyáltalán nem meglepő, hogy Afrika országaiban egyre szorosabb együttműködést alakítanak ki a turisztikai és a vadvédelemmel foglalkozó minisztériumok és szervezetek. A kérdés bonyolultabbá vált. Nem csak egyszerűen arról van szó, hogy eltűnhetnek az élővilágból olyan rendkívüli állatok, mint az elefánt, a bálna, a hegyi gorilla, a folyami delfin, a jegesmedve és több más faj. Hanem arról is, hogy velük együtt enyészik el az a jövedelem, amely ezekben az országokban jelentős turisztikai bevételi forrás.

Érdekek csapnak össze. A vadorzókat vajmi kevéssé érdeklik az állami bevételek. Az elefánt agyara, a rinocérosz szarva rendkívül keresett a világon. Illegális vadásztuk a kihalás veszélyét jelenti. A hetvenes évek végén még 1,3 millió elefánt járkált szabadon Afrikában, számuk mára ötszázezerre fogyatkozott. A vadorzók naponta százat ölnek meg közülük.

Nemzeti kincsként ismertetnék el a vadat

A hatóságok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a vadvilág, a fajok védelmében. Az afrikai államok miniszterei azt javasolják, ismerje el világ az érintett országok nemzeti kincseként a vadállatokat. Akkor következetesebben lehetne fellépni a nemzetközi szervezetek és hatóságok segítségével a vadorzás, az illegális vadkereskedelem ellen.

Ez is azt szolgálná, hogy ne tűnhessenek el egy ideig olyan rendkívül események a világ életéből, mint például a világ legnagyobb emlősállat-vándorlása. A Mara Masszáj és a  Szerengeti sík között 1,3 millió gnú, ötszázezer zebra és Thomson gazella kezdi meg visszatérőn ,,népvándorlását”. Állatok hada küzd ilyenkor évről évre a túlélésért. Olyan vonulás kezdődik, amely az űrből is megfigyelhető. Eljön az idő, amikor majd az űrturistákat lenyűgöző látványosság lesz a gnúk, a zebrák, a gazellák vonulásának látványossága. Feltéve, ha nem pusztítja el ezeket az állatokat az emberi felelőtlenség.