Alexander Lehmann a GKI Gazdaságkutató Gazdasági kormányzás csendesülő (?) viharban című konferenciáján arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi piaci körülmények az elmúlt időben elősegítették, hogy jelentős külföldi források áramoljanak a magyar kötvénypiacra. Ez a folyamat stabil gazdaságpolitikai program hiányában azonban nem fenntartható – figyelmeztetett.

A konferencián felszólalt Elena Flores, az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának igazgatója is, aki a válság tapasztalatai alapján elindított uniós szintű reformfolyamatok ismertetésén túl, kérdésre válaszolva úgy vélte: a ciprusi mentőcsomag esetében nem az a kérdés, vajon lehetett volna-e jobb megállapodást kötni. A legfontosabb szempont az, hogy megállapodás hiányában Ciprus csődbe került volna, ami mindennél nagyobb károkat okozott volna az országnak – mondta.

Úgy fogalmazott: „olyan időszakban, amikor a növekedési kilátások gyengék és a finanszírozási környezet gyenge, a strukturális reformok végrehajtása az egyik eszköz, amellyel a döntéshozók élhetnek”.

Alexander Lehmann emlékeztetett arra, hogy számos intézmény, így a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint az EBRD maga is készít ajánlásokat a térség államai számára, hogy milyen területeken érdemes strukturális reformokat végrehajtani.

Magyarország esetében a célok között a munkaerő-piaci részvétel növelését, a munkát terhelő adók csökkentését, az állami intézményrendszer és a közigazgatás hatékonyságának javítását, az oktatási rendszer fejlesztését, a szolgáltatások versenyszabályozásának módosítását emelte ki.

A külföldi tőkebeáramlás alakulásáról elmondta: a külföldi működőtőke bruttó hazai termékhez viszonyított aránya folyamatosan csökken a térségben. A válság előtt a termelési kapacitások áthelyezésének időszaka zajlott le, de ez a folyamat mostanra stabilizálódott, hiszen inkább más fejlődő piacokra áramlik a tőke. A tőkeáramlásokra az is hat a régióban, hogy mind saját stratégiájukat, mind a térségbeli államok kilátásait illetően bizonytalansággal szembesülnek a befektetők – tette hozzá.

Alexander Lehmann elmondta: Magyarország ebben a folyamatban is kirívó eset a térségben, hiszen a külföldi müködőtőke állománya lényegében akkora most, mint 2000-ben volt.

A banki finanszírozás kilátásait illetően a közgazdász hangsúlyozta, hogy az eszközleépítés és mérlegkiigazítás folytatódik Európában. A közép- és kelet-európai térségben átlagosan évi 4,5 százalékkal esett vissza a bankok külföldi forrásállománya, de ez egyes országokban sokkal nagyobb. Magyarországon és Szlovéniában például évente átlagosan 11-12 százalékkal esett vissza a banki forrásállomány, míg Szlovákiában vagy Lengyelországban az átlagnál lassabb volt a forráskivonás.