A bankok ugyan kapnak a kormánytól némi haladékot, hogy a devizahitel szerződésekben végrehajtott egyoldalú kamatemelések jogi tisztességét bizonyíthassák, a Kúria döntését követően azonban kevéssé valószínű, hogy ezt eséllyel tehetik. Más szóval, a hazai pénzintézeteknek jó eséllyel az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések visszafizetésének terhét is viselniük kell.

Az OTP a barométer

Nem véletlenül került lejtőre az OTP árfolyama, hiszen a Concorde elemzése szerint a magyar lakossági bank az árfolyamrés visszafizetésén 6 milliárdot, az egyoldalú kamatemelések visszafizetése miatt pedig 70 milliárdot bukik. A másik tőzsdei cég, az FHB sem jár jól, annak árfolyama csak azért nem reagált annyira hevesen, mert jóval kisebb a likviditása, s talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy az OTP spekulatívabb papír, magyarán jóval mozgékonyabbak a befektetői.

Az OTP részvényesek szempontjából közvetlenül érdektelen, bár a hazai bankok megítélését közvetve mindenképpen befolyásolja, hogy a bankrendszer egészének az árfolyamrés visszafizetése 50-60 milliárdos, míg az egyoldalú kamatemelések visszafizetése 400-450 milliárd forintos tételt jelent.

Nem kis tétekről van szó, hiszen még emlékezhetünk, hogy a 2011-ben indult végtörlesztés bruttó 370 milliárd forintot, a bankadó-korrekcióval „nettósítva” pedig 260 milliárd forintot vett ki a bankrendszerből.

Ez nem a fuldoklók mentőöve

Arra vonatkozóan is lázas számítások kezdődtek, hogy vajon menyivel csökken majd az átlagos törlesztő részlet. Most az tűnik konszenzusosnak, hogy a változások – árfolyamrés és kamat – kétlépcsős átvezetése nyomán közel 20 százalékos „részletvágás” várható. Ami aligha menti meg a bajbajutottakat, hiszen a törlesztő részletük az árfolyamváltozások miatt nagyjából a kezdeti összeg kétszeresére emelkedett. Vagyis a mostani mínusz 20 százalékkal még mindig olyan plusz 60 százalékban lesznek.

Felmerül a kérdés, hogy mi értelme megsarcolni a bankokat egy olyan intézkedéssel, ami alig segít a devizahiteleseken, ugyanakkor a bankrendszeren keresztül nyilvánvalóan szétterülnek majd a terhek az egész lakosságra.

Nő a fogyasztás

Nos, annyi kormányzati logika lehet a mentőcsomagban, hogy ha nem is menti ki a fuldoklókat, növeli azok fogyasztását, akik maguktól is partra tudnának evickélni. Vegyük észre, hogy nagyjából a GDP 1-2 százaléka áramolhat vissza a törlesztőkhöz. És ugyan hol másutt csapódhatna le ez a pénz, mint a belső fogyasztásban, amely gyakorlatilag nem érzékelhető. Ily módon az export vezérelt és EU-támogatásoktól fűtött gazdasági növekedés legfőbb kerékkötője.

A devizahiteleseken vélhetően csak az erősebb forint segítene, ám egy export vezérelt gazdaságpolitikában a gyenge forint a kiemelt cél. Ebben tehát hiába is reménykednek a hitelesek.