Csaba László történeti áttekintésében kiemelte: az elmúlt évtizedekben a pénzügyi közvetítő rendszeren belül világszerte felértékelődött a tőzsde és leértékelődött a banki szféra, elsősorban a globalizáció és az állami szabályozók megkerülésének feltartóztathatatlan terjedése miatt. Mindez visszafordíthatatlan folyamat. Magyarországon a rendszerváltás után a tervgazdaságból a bankrendszer által vezérelt gazdaság alakult ki. A volt szocialista országok között vannak, amelyekben a bankokon keresztül továbbra is az állam irányítja a beruházásokat, például Oroszország, másutt, így például Magyarországon beáramlott a külföldi tőke a bankrendszerbe – mondta az oktató. Hozzáfűzte: ennek vannak előnyei is. Például az elmúlt években a magyarországi kereskedelmi bankokban képződött sok tízmilliárdos hiányt nem a magyar adófizetők, hanem a külföldi tulajdonosok állták.

„Marx szerint a tőkének nincs hazája, ennél talán már csak az rosszabb, ha a hazának nincs tőkéje” – jegyezte meg a Közép-európai Egyetem tanára. Csaba László kifejtette: a 2000-es évek első felében világszerte úgy tűnt, megállíthatatlanul dübörög a gazdaság, örökké tart a hitelezési láz. A gazdaság sok szereplője úgy vélte: „Ez a parti sose ér véget”. Majd mindez az ellenkezőjébe fordult, és a válság következtében leállt a hitelezés. Ennek következményei, bezárt bankfiókok, impozáns bankcenterek láthatók szerte a régióban. Zárva tartásból azonban a bankok sem tudnak megélni. A válságoknak pedig egyszer úgyis vége, csak nem mindegy, hogy mikor – mondta a Csaba László.

Ezt az országot jól félrekezelték rossz gazdasági tankönyvek leegyszerűsítő receptjeivel, a jelenlegi helyzetet azonban nem lehet huszárvágással megoldani. Optikai csalódás például az, hogy „a bankok bőre alatt is pénz van”. Hitelezés nélkül nem megy, ez a növekedés korlátjává válhat – figyelmeztetett a szakember. Csaba László a rendezvény szünetében kérdésre válaszolva újságíróknak elmondta: üdvözli, hogy a jegybank kikerült a tranzakciós illeték hatálya alól.