Gondoskodom, tehát vagyok
Akkoriban nálunk még a vasutasság, s vele a nyugdíjas állami állás volt az álmok netovábbja, miközben a tengerentúlon már a Wall Streeten cipőt pucoló afro-amerikaiak is részvénytulajdonosok voltak. A biztonságos állami nyugdíj igézete aztán szinte társadalmi normává jegecesedett a rendszerváltást megelőző évtizedek Magyarországán.
Érthető hát a zavarodottság, ha azt látjuk, hogy a korábban szinte majd minden létfunkciót befolyásoló, paternalista állam egyre inkább levetkőzi a gondoskodó szerephez tartozó jelmezét, s legalábbis a kiadási oldalról látványosan visszahúzódik az éjjeli őr kunyhójába.
Ennyire azért nem egyszerű a képlet. Egyrészt, a bevételi oldalon korántsem ennyire szemérmes a bakter. Másfelől, a politikai rendszer máig megkerülhetetlen sarokköve a nyugdíjas szavazótömb. Igaz, nem is az a kérdés, hogy mi lesz a mostani nyugdíjasokkal. Sokkal izgalmasabb, hogy vajon a jövőbeni nyugdíjasok járandóságának mi lesz a fedezete, s hogy lesznek-e még a távolabbi jövőben nyugdíjjogosultak? A mostani európai válság ugyanis az állami költségvetések szűkösségére hívja fel a figyelmet, míg a magyarországi gazdasági gyakorlat a járulékkal körülbástyázott foglalkoztatás háttérbe szorulását mutatja.
Az öngondoskodás lehet a kiút ebből a csapdahelyzetből, bármennyire hézagosak is a befektetési ismereteink. Annak ellenére is, hogy a magánnyugdíjrendszer államosítása a mostani kormányzati ciklus első felében, eleve kirúgta a sámli egyik lehetséges lábát. Az önkéntes nyugdíjpénztárak és az egészségbiztosítási pénztárak ajtaja, persze, továbbra is nyitva van. Továbbá arról sem szabad elfeledkezni, hogy nálunk a családok öngondoskodásának egyik hagyományos történeti formája az ingatlan befektetés. A válság ugyan sokakat kiütött erről a piacról, de a bajba jutott devizahitelesek magas száma is épp azt mutatja, mennyire komoly a lakossági érdeklődés az ingatlanok iránt.
Az elmúlt években a biztosításnak álcázott hosszú távú megtakarítási formák taroltak a hazai piacon. Könnyen érthető, havi kis összeget feltételező, a régi munkahelyi káestékre, iskolai takarékbélyegekre hajazó befektetési forma ma talán a legnépszerűbb retail eszköz. Új elem a lakossági piacon, jórészt a jelenlegi kormány külföldi befektetőkkel szembeni bizalmatlanságának köszönhetően, az állampapír, ahová elképesztő összegek áramlottak a párnacihákból.
Újabban pedig a befektetési alapok népszerűsége nő dinamikusan. Apropóját pedig az adja a pénznek a betétekből alapokba áramlásának, hogy a bankok gyakran ugyanannál a pultnál kezelik a ,,két” ügyfélkört. Akárhonnan nézzük, a fiatalabb korosztályok számára az öngondoskodás ma már kötelező házi feladat. Kár, hogy nem nagyon tanítják az iskolákban. Pedig az sem lenne túlzás, ha érettségizni kellene belőle.
