Ben Bernanke Fed elnök feltételes menetrendje a QE3 program befejezésére az arany irányát megfordította, a részvény és kötvénypiacokat pedig mámorossá tette. Ennek ellenére a FED rövidesen azzal szembesül, hogy az USA gazdasága még nem áll meg a saját erejéből a „QE mankó” nélkül. Sosem volt semmi kétség abban – legalábbis az előző és a mostani negyedévben -, hogy a piacok igénylik a mennyiségi enyhítés programjának fenntartását, azonban ennek mértéke – nyilvánvalóvá vált Ben Bernanke elnöknek a június 19-i tanácskozás utáni állásfoglalásából – meglepetést keltett.
Lényegileg a piacok közötti kiegyenlítődés újra egyetlen irányba vezetett, amint a befektetők az USA dollár viszonylagos biztonsága felé tülekednek.
Mi váltotta ki ezt a tűzet? Ahogy egy jó tűzoltó – nyomozó, gyorsan meglelhetjük az okot, Bernankénak egy tűzveszélyes megjegyzésében:
Önmagában a FED stratégiai nyilatkozata nem volt túl mozgalmas, mert nem említett vagy utalt semmilyen „vékonyító” vagy csökkentő QE 3 tényezőre, azonban minden megváltozott, amint leült a pódium mögött a sajtókonferenciára, ahol az előre megírt szövegét olvasta fel, az alábbiak szerint:
„ Amennyiben a bejövő adatok nagyjából konzisztensek lesznek a jelen előrejelzéssel, az FOMC előre jelzi, hogy helyénvaló lenne visszafogni az év későbbi részében a kötvényvásárlások havi összegét. Amennyiben a későbbi adatok lényegében összevágnak a mostani előrejelzéseinkkel, komoly összeggel csökkenthetnénk a havi kötvényvásárlásokat a jövő év első felében és befejeznénk azt az év közepére. Ebben a forgatókönyvben, amelyben az eszközvásárlás (kifejezetten) befejeződik, a munkanélküliségi rátának a 7 % közelében kell lennie, ha azonban együtt jár egy mérsékelt gazdasági növekedéssel, amely további munkahelyteremtéssel kecsegtet, a 8,1 %-os ráta is elfogadható, amelyet a Tanács a program indításakor kitűzött.
Elkezdődött.
Ez volt az első alkalom, amikor a FED kifejezett időhatárt adott meg a QE program befejezésére. Az arany a beszéd ideje alatt 17 dollárt esett, unciánként.
A valódi aranyvérfürdő az aznapi zárás miatt így átcsúszott a következő napra, amikor a világ aranybefektetői szembenéztek a realitással, miszerint a QE időszakok kora lezárul.
Az arany árfolyamában ez 100 dolláros zuhanást okozott, és az ezüst is 20 dollár alá került, de a DJIA index (részvényindex) is 500 pontot vesztett, az európai kötvények árfolyama 7 %-ot süllyedt, és az amerikai 10 éves államkötvény hozama is 2,5 %-ra emelkedett.
Ez volt az út.
Mintegy két hét múlva az esemény után viszont azt állapíthatjuk meg, hogy a piacok most is a volatilitásban úsznak. Az arany kivételként, jóval alacsonyabb áron forog, azonban a részvények emelkednek azon terjedő meggondolás mentén, hogy a gazdaság a visszarendeződés útján halad.
Közel 18 %-ot ugrott az USA 10 éves állampapírja egy hét alatt, a legnagyobbat az elmúlt 72 év története alatt. Annak a jelentősége, ami most történik akkora, mint a Nagy Gazdasági Világválság utáni visszaemelkedés folytatódása, egy előrecsúszási próbálkozás, míg a befektetők át nem esnek egy napon a gazdasági növekedésbe vetett hitből a deflációtól való félelembe, amelynek lehetőségét nem lehet túlbecsülni.
Röviden, az USA és a világgazdaság rászokott a pénzteremtés kábítószerére, kifejlődött egy bizonyos tolerancia – hatás, de egyre nagyobb a függőség. A központi bankok adják még a gyógyszert, de azzal fenyegetnek, hogy visszafogják a további gyógyszerezést – így a pánikot is – ők idézték elő.
