Mélyreható reformokat indított el az olasz kormány, és erőfeszítései sikerre vezetnek – mondta Angela Merkel német kancellár szerdán Berlinben, a Mario Monti olasz kormányfővel folytatott megbeszélését követően.

Angela Merkel az olasz miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón kifejtette: az államháztartási konszolidáció és a szerkezeti átalakítások sora biztosan „termőre fordul”, de az elkezdett reformokat következetesen végre kell hajtani. Hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint a római vezetés erőfeszítései sikerre vezetnek, és Olaszország az euróövezet harmadik legnagyobb gazdaságaként hozzájárul az egész övezet versenyképességének javításához.

Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: a tárgyaláson fel sem merült, hogy Olaszország esetleg külső segítségre szorul. Mario Monti hangsúlyozta: a pénzügyi piacok is meggyőzőnek tartják az olasz kormány intézkedéseit, ezt mutatja a hét elején tartott kötvénykibocsátás sikere.

Merkel és Monti egyaránt kiemelte, hogy az euró iránti bizalom erősítéséhez mélyíteni kell a közös pénzt használó uniós országok gazdaságpolitikai integrációját. „Az első sikerek láttán nem szabad leállítani a reformokat” – vélekedett az olasz kormányfő. A német kancellár hozzátette: az együttműködés erősítését szolgáló eszközök már megvannak, és sikerült megfelelően kialakítani a válságkezelés eszközeit is, az EFSF és az ESM válságkezelő alapokat.

Ugyanakkor ez utóbbival, az állandó euróövezeti válságkezelő mechanizmussal kapcsolatban nézeteltérés mutatkozott a kancellár és az olasz miniszterelnök között. Merkel azt mondta, nincs szükség arra, hogy az ESM-et banki jogosultsággal ruházzák fel, és ez az uniós szerződésekkel sem volna összeegyeztethető, míg Monti elképzelhetőnek nevezte a megoldást.

Olaszország Franciaországgal együtt korábban is szorgalmazta, hogy az ESM töltsön be banki funkciót. Ezzel a megoldással az alap hozzáférhetne az Európai Központi Bank(EKB) forrásaihoz, amelyekből korlátlan mértékben nyújthatna hitelt a rászoruló euróövezeti tagállamoknak. Berlin, többek között az EKB vezetésével és az osztrák kormánnyal együtt ellenzi az elképzelést, mert úgy véli, hogy az csak az EKB-ra vonatkozó egyik alapvető szabály, a közvetlen tagállami finanszírozás tilalmának megkerülésére szolgál, a következménye pedig az lehet, hogy elszabadul az infláció, a rosszul gazdálkodó, eladósodott tagállamok pedig ráterhelik az egész közösségre a tartozásaikat.