Kedden, Obama elnök mindkét frontot megpróbálta elmozdítani a holtpontról. Elfogadva a republikánusok kívánságát, szavai szerint egyet kell értenie azzal, hogy a társasági adó reformja önálló csomagot képezzen. Cserébe a reform átmeneti bevételeit munkahelyteremtő programokra kívánja fordítani. Az ajánlat szerint a társasági adó reform egy nagyobb terv részét képezi, miszerint magas jövedelmű magánszemélyek adójának emelésével csökkentsék a költségvetési hiányt.
A republikánus párt kongresszusi vezetője gyorsan elutasította az ajánlatot, mivel szerinte az „ellentétes a koncesszióval.” „ A javaslat elősegíti, hogy az elnök segítse az adózási pozícióit, ami a kiadások növeléséhez vezet, de nem törődik a kisvállakozókkal és az amerikai családokkal”- mondta az ohioi szenátor, John Bohler. A republikánusok elsősorban az adórendszer nemzetközi versenyképességére koncentrálnak. Mindaddig támogatják az útépítéseket is, amíg azok más, kevésbé jelentős területekről elvont összegekből kerülnek finanszírozásra. Egyes republikánusok és üzleti körök ellenzik a reformot, mert a vállalkozások számára adókulcs csökkenést hozna, azoknak azonban, akik személyi jövedelemadó szerint adóznak, nem hozna könnyítést.
Valóban, ez egy valódi kompromisszum, amely potenciálisan veszélyes lehet. Ha a kongresszus ráveszi Obamát, akkor rendkívül ügyesen kell elkerülnie a buktatókat a kongresszusban. Számára a közvetlen veszély az, hogy esetleg olyan kompromisszum születik, hogy az adóreform támogatásáért cserébe a republikánusok az USA szövetségi költségvetésének adósságát korlátozzák, csökkentve az adókat és a költségvetési kiadásokat, mintegy túszul ejtve az adóreformot.
Másik veszély, miközben a javaslat hasznos célokra, rövid távra megemeli a befolyó adókat, indokolatlan adómentes lehetőségeket nyújt a vállalkozások részére hosszú távon. A társasági adó reformja korrektül tudomásul veszi, – más változásokhoz hasonlóan, például a leltárkészlet átértékelése során – hogy egyes eszközök csak átmenetileg növelik a bevételt az új gyakorlatra történő áttérés során. Obama nem mondta, mennyi átmeneti bevételre van szüksége a költségvetésének, de jó 90 milliárd dollár szükséges az állásteremtő programjára az idők során, ami nem egy jelentős összeg összehasonlítva a társaságok nyereségével, az infrastruktúrák fejlesztési szükségleteivel és a magas munkanélküliség költségeivel.
Idővel azonban, a javaslat szinte „adóbevétel semlegessé” változott, azaz, nem emel több társasági adót, mint azt a jelenlegi törvény előírna. Obamát szorítják az igények és a szükségletek, megy előre, a többletbevételt pedig az idősellátásra, oktatásra és infrastruktúrára, a megújuló energiára és a hiány kezelésére kívánja fordítani. Ha a vállalati adóemelések lehetősége lekerül az asztalról, úgy az igények kielégítetlenek maradnak vagy aránytalanul nagy szükség lesz az egyéni adófizetők személyi jövedelemadó befizetéseire.
Az elnök támogatja azt, hogy az egyszerűbb adózásra történő átállás során befolyó többletbevételt középosztálybeli munkahelyek létrehozására fordítsák. Obama javaslata a társasági nyereségadó legmagasabb értékét 35 %-ról 28 %-ra csökkentené, miközben megszüntetné vagy eltörölné az adókedvezményeket. Elméletileg ez jól hangzik, de a gyakorlat nehéz, mert sem az elnök, sem bárki a kongresszusban nem tudja, melyik adókedvezményt érdemes valójában eltörölni az alacsonyabb általános kulcs kedvéért.
Hasonlóképpen a javaslat minimum társasági nyereségadót ír elő az amerikai cégek külföldön nyert bevételére, ami egy jó lépés a nagyobb igazságosság érdekében, de nem vet véget annak a káros gyakorlatnak, miszerint a vállalatok nem hozzák be a külföldön megszerzett pénzt az USÁ-ba. A javaslat még azt sem tartalmazza, mennyi lenne a minimum adó. A becslések szerint az amerikai cégek jelenleg 2000 milliárd dollárt tartanak külföldön az amerikai adóhivatal elöl elrejtve. Számos javaslat volt az Kongresszus asztalán a speciális, alacsony adókulcs irányában a külföldön szerzett nyereségre. Leggyakrabban ezek a javaslatok részét képezik egy szélesebb tervnek, amely nem vetne ki amerikai társasági adót a külföldről hazahozott pénzekre. Ezzel az USA, összhangban más fejlett országokkal, lehetővé tenné, hogy a társasági adót csupán a belföldön elért eredményre fizessék. Az igazságosságra hivatkozva az adminisztráció keddtől már nem támogatja ezeket az elképzeléseket.
Más elgondolások szerint a társasági adók alapját kellene növelni azzal, hogy emelkedjen a nyereség, csökkentve a költségként elszámolható amortizáció mértékét. Megkaphatnák persze a teljes értékcsökkenést, csak egy hosszabb időre elnyújtva.
Más elképzelés szerint kötelezővé kellene tenni a készletek elszámolásánál a „last in, first out” elszámolást, amely az emelkedő árakat jobban tükrözi. Az elnöki javaslat valóban fontos munkahelyteremtő programokkal kecsegtet. A kemény része annak biztosítása, hogy a rövid távú igények kielégítése ne zárja ki az igazságos és megfelelő adózást a jövőben.
