A portugál alkotmánybíróság májusban visszautasította a kormány 1,3 milliárd eurós megszorító csomagját. Nem ez az első eset, hogy a bíróság élt ezzel a jogával, míg a kormány a trojkára (Európai Bizottság, Európai Központi Bank és a Nemzetközi Pénzügyi Alap – IMF) mutatva szinte csak azt közvetítette, amit követeltek tőle. A gazdaság idei évre várható 2,3 %-os csökkenése nem mutatja a tényleges mélységeket. 2012 végére a költségvetés eladósodottsága a GDP 123,6 %-ra emelkedett.
Pedig ez a lényeg. Bárkinek, aki mostanában szerepet játszhat a gazdasági vitákban, legyen akár politikus, akár elemző, aki a partvonalról ad tanácsokat, arra kell koncentrálnia, hogy miképpen és miért történik ez a lidércnyomás ismét, három generációval a nagy gazdasági világválság után.
A lényeget elfedő szlogen, hogy Portugáliának rossz volt a gazdaságpolitikája és mély szerkezeti problémákkal küzd. Egyrészt ez nyilván igaz, ahogy minden országnál, bár vitathatatlanul Portugália rosszabbul áll más országokhoz képest, mégis, hogyan kell ezeket a problémákat kezelni a nagyszámú dolgozni akaró munkanélküli szempontjából?
Amivel Portugália most szembenéz, az sok évtizede ismert közgazdasági probléma, az expanziós pénzügyi és költségvetési politika. Ezeket a problémákat Portugália nem tudja önállóan kezelni, mivel nincs saját valutája. Akár fennmarad az euró, akár megszűnik, és valami más jön helyette, és annak kell működnie, de amik most láthatók (és a portugálok által megélt körülmények) az országban, az elfogadhatatlan.
Mi segíthet? Összességében sokkal több euró kibocsátása akár a magasabb európai infláció árán. A laza pénzügyi politika segíthet, de nem feledhetjük, hogy az Európai Központi Bank alapvetően ellene van a közös eurókötvénynek, illetve a nulla körüli kötvényhozamoknak. Igen, a nem konvencionális eszközökhöz kell nyúlni, hogy a gazdaság a pénzügyi politikától segítséget kell kapjon. Nem olyan időket élünk, hogy a periférián végzett megszorítások a központban is kikényszerítenék a megszorításokat.
A megoldás helyett az elmúlt három évben az történt, hogy az európai pénzpolitika a költségvetés eladósodottságának feltételezett veszélyei elkerülésére koncentrál, és eközben Portugáliában és más országokban lassan kialakult a rémlátomás.
Egyszerűen fogalmazva, a központi régió magas nyereségtartalmú, high tech gépeket gyárt Németországban. Ezeket a gépeket a periféria országai veszik meg, ezzel a nyereség a központba vándorol, a periféria országai pedig kölcsönre szorulnak. Ezek után ki lehet őket oktatni takarékosságból, de a kereskedelmi mérlegük kiegyensúlyozatlansága éppen a központi országokkal szemben áll fenn. A megszorítások azt kockáztatják, hogy a központi termelők piaca is elbizonytalanodik, és ők is válságba sodródhatnak (bár Németország például igen sok gépet ad el Kínának). Ezt csupán azzal lehetne elkerülni, ha a periféria országaiba versenyképes termelő beruházások kerülnének, amelynek termékeire a központ is igényt tart. A mottó az lehet: Amíg a BMW kizárólag Münchenben gyárt, addig Európában aligha várható gazdasági fellendülés.
A gazdasági problémákra a lakosság is választ ad, méghozzá az elvándorlásét. Statisztikai adatok szerint a 2012-ben mintegy 30 000 portugál költözött ki Angolába. (Nem tévedés, az afrikai Angolába).
