Az alapkamat 7 százalékos szinten tartására voksolt az MNB elnöke és két alelnöke: Simor András, Király Júlia és Karvalits Ferenc, míg 6,75 százalékra csökkentésére Bártfai-Mager Andrea, Gerhardt Ferenc, Cinkotai János és Kocziszky György. Az alapkamat tavaly december 21-e óta állt 7 százalékon, és az elemzők többsége augusztus végén is kamattartásra számított.

A kamatdöntési folyamat során egyes tagok arra hívták fel a figyelmet, hogy a júniusi inflációs jelentés alappályájához képest magasabb inflációs adatok és a felfelé mutató kockázatok miatt nem megalapozott az irányadó kamat csökkentése.  Egy tanácstag arra világított rá, hogy az utolsó inflációs jelentés óta beérkezett makrogazdasági adatok olyan mértékben módosíthatják az inflációs folyamatokról alkotott képet, amit csak a következő inflációs jelentés készítése során tud majd számszerűsíteni a Magyar Nemzeti Bank. Többen azt is kiemelték, hogy a várt kormányzati hiánycsökkentő lépések egyelőre nem ismertek, így annak fogyasztóiár-indexet érintő hatása sem becsülhető meg még az augusztusi kamatdöntés idején.

Miközben a tagok egyetértettek abban, hogy a reálgazdaság számára súlyos terhet jelent az irányadó kamat magas szintje, a kamatcsökkentés mellett érvelő egyik tag arra hívta fel a figyelmet, hogy az EKB két alkalommal is kamatot csökkentett, így az alapkamat változatlan szinten tartása már indokolhatatlan szigorítást jelentene, miközben a hazai kockázati prémium az elmúlt 3 hónapban csökkent. A tanács többsége szerint itt az ideje a növekedés szempontjait is figyelembe venni.

Egyes tagok, akik a kamattartás mellett érveltek, ezzel szemben úgy ítélték meg, hogy egy elsietett kamatcsökkentés – az inflációs folyamatokra és a kockázati megítélésünkre gyakorolt kedvezőtlen hatása mellett – a gazdaság fejlődését és a hitelezés fellendítését korlátozó egyéb tényezők miatt nem is hatna érdemben a gazdaság kibocsátására.

A jegyzőkönyv rögzíti, hogy a monetáris tanács megítélése szerint az idén a gazdaság kibocsátása csökken, a növekedés csak 2013-ban indulhat meg. A kibocsátás az elkövetkező időszakban is elmarad a potenciális szintjétől.  Az adóváltozások, az adminisztratív intézkedések és a nyersanyagárak növekedése következtében a monetáris politika időhorizontján – azaz a következő 18 hónap alatt – a fogyasztóiár-index a cél felett alakulhat.

A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a beérkezett júniusi és júliusi inflációs adatok az előzetesen vártnál magasabbak voltak (júniusban 5,6, júliusban 5,8 százalék), amely a feldolgozott élelmiszerárak növekedése és a jövedéki adó évközi emelése miatt következett be. Több tag jelezte, hogy az inflációs folyamatok szempontjából felfelé mutató kockázatot jelent az év során még várható költségvetési kiigazítás, a vártnál magasabb világpiaci olajár és a kibontakozóban lévő nemzetközi élelmiszerár-sokk. Utóbbi az elmúlt hónapok során a feldolgozatlan élelmiszerek árának alakulásában is visszatükröződött. A fogyasztói árakat érintő sorozatos indirektadó-emelések következtében az árindex 2013-ban is számottevően meghaladhatja a középtávú cél értékét, amely 3 százalék.

A testület tagjai között konszenzus volt abban, hogy a második negyedéves GDP-adat a konjunktúra-folyamatok romlását tükrözi, az újabb negyedéves visszaesés alapján a magyar gazdaság technikai értelemben recesszióba került, a kibocsátás az idén és jövőre is elmarad potenciális szintjétől.

Ugyanakkor megosztott volt a tanács a recesszió okainak megítélésében. Egyes tagok úgy vélték, hogy a romló külső növekedési kilátások mellett elsősorban a szigorú hitelezési feltételek fogják vissza a növekedés lehetőségeit, ezzel szemben mások arra mutattak rá, hogy a rossz konjunktúra-kilátásokon túlmenően a nehezen kiszámítható üzleti környezet és a gazdasági szabályozás is jelentősen hozzájárul az aktivitás visszafogásához.

A tagok megítélése szerint az ország kockázati megítélése jelentős mértékben, huzamosabb ideje javuló tendenciát mutat. Ugyanakkor egyes tagok hangsúlyozták, hogy a javulás elsősorban külső tényezőkre vezethető vissza, a kedvező nemzetközi befektetői hangulat a válságkezeléssel összefüggő bejelentésekre, a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos várakozásokra vezethető vissza.

A testület tagjai egyetértettek abban, hogy a kockázati prémium jövőbeni alakulása szempontjából fontos a kormány elkötelezettsége a fegyelmezett költségvetési politika és az Európai Unióval, illetve a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodás mellett.

A tanács megítélése szerint a monetáris kondíciók lazítására csak addig van lehetőség, amíg a gazdaságot érintő kínálati sokkok és árszintemelő kormányzati intézkedések nem okoznak tovagyűrűző inflációs hatásokat, és kockázati megítélésünk javulása is folytatódik – áll a kiadott közleményben.